Esküszöm, hogy utálni akartalak! 18+

27. Meg kéne beszélni

A hátamon feküdtem és bámultam a plafont, próbáltam gondolkodni.

Mi a fasz baja van Raynek? Először le friend zone-ol, utána meg megcsókol?

Kezdtem azt hinni, hogy én is csak egy lány vagyok a sok közül számára, akit csak meg akar fektetni. Velem valószínűleg csak a múltam miatt viselkedik úgy, ahogy.

„Gyere, menjünk kávézni" miután egy hétig felém se nézett. Adok én majd neki kávét...

Jól van Lia, nyugodj már le

De miért is nem beszélem meg vele?

Mert egy nyomorék idióta vagyok, és az túl egyszerű lenne

- Veszel levegőt? – kérdezte Stacey az ágyáról. – Úgy fekszel ott, mint Drakula.

- Jah, sajnos még veszek levegőt.

A következő pillanatban egy párna vágódott az arcomba. Erre már felültem.

- Leszokhatnál erről – dobtam vissza.

- Eszemben sincs, ahhoz túl vicces – vigyorgott rám.

Megráztam a fejem és visszafeküdtem fotoszintetizáló módba.

Öt másodperccel később nem a párnát vágta hozzám, hanem saját magát. Felugrott az ágyamra, és az arcomba hajolt.

- Egyébként nyolc-tíz van. Csak úgy mondom.

És gyorsan lemászott rólam, mielőtt leesett nekem a dolog.

- Hogy mennyi!? – ültem fel.

Akurvaéletbe! Kilenctől órám van

Toltam egy Flash a villámot, és sikerült fél óra alatt elkészülnöm, hogy beérjek kedvenc órámra, a pszicholgiára.

Pff...

Még magamon is meglepődtem, mert még a terem sem volt nyitva, mikor odaértem kiköpött tüdővel. Szétnéztem, és megpillantottam Helent és Lisát. Odasasszéztam hozzájuk, és leültem melléjük.

- Jó reggelt – rogytam le a kanapéra.

- Uhh, rémesen festesz – jegyezte meg Lisa.

Már egész jól meg tudtam őket különböztetni.

- Ja, mint aki nem aludt, és nem is fésülködött.

Erre csak elhúztam a számat, és nem is szóltam semmit, mivel pontosan ez volt a helyzet.

- Jujj Lia! – csapkodott a levegőben Helen, és rám nézett.

Olyan gyors és váratlan volt a mozdulat, hogy összerezzentem és hatalmas szemekkel néztem rá.

- Úristen! Mi az?

- Lesz az a kolis sütögetés ma, mi is ott leszünk és...

- Várj – emeltem fel egyik kezem. – Milyen sütögetés?

Egy pillanatra elhallgatott és tátott szájjal nézett rám.

- Nem tudtad? A ti kolitok mögötti parkban lesz. Átjönnek a másik koliból is, meg az apartmanosok is meg vannak hívva.

Ó, hát ez csodás

- Nem hiszem, hogy lemegyek – ráztam meg a fejem, és ránéztem a telefonomra, hogy mennyi az idő. 8.55. Lassan jönnie kéne Ms. Dollynak.