Esküszöm, hogy utálni akartalak! 18+

21. Milánói

A büdös kurva életbe

Ez volt az első gondolatom, amikor másnap felébredtem, és megéreztem a koponyámba nyilalló fájdalmat. Sőt, ezt már az agyamban éreztem.

Ó, hogy rohadjak meg

Jött a második gondolat, ahogy felültem és elfogott a szédülés.

Szorosan összezártam a szememet és a fejemhez kaptam, mintha attól jobb lenne, ha fogom. Nagy levegőt vettem, bent tartottam egy darabig, majd a számon keresztül lassan kifújtam.

- Na végre, hogy felkeltél, ha nem horkoltál volna, eskü azt hiszem meghaltál – hallottam Stacey hangját, de továbbra is csukva tartottam a szemem.

- Mennyi az idő?

- Délután három.

- Micsoda? – pattantak ki a szemeim, és a telefonom után nyúltam.

Valóban annyit mutatott a kijelző.

- Bakker – dobtam le magam mellé a készüléket.

Törökülésbe helyezkedtem, térdeimre támasztottam a könyökeimet, az arcomat pedig a tenyereimbe hajtottam.

Mozgolódást hallottam, majd lépteket felém.

- Tessék, ezeket vedd be.

Felnéztem, és láttam, hogy Stac két bogyót és egy pohár vizet nyújt felém. Elvettem tőle, de nem vettem be azonnal.

- Mik ezek?

- Aszpirin, C-vitamin kompi. Hidd el, legeslegjobb másnaposságra.

Egyszerre kaptam be őket, és bő vízzel leerőszakoltam a két pirulát a torkomon. Az üres poharat visszaadtam szobatársamnak, és neki dőltem a falnak csukott szemmel.

- Soha többé nem iszom.

- Ó, hogy én ezt hányszor kijelentettem már – hallottam nevető hangját.

- Ez borzalmas érzés.

Mégis mennyit ittam? Nem nagyon rémlett a dolog.

Egy pillanat. Nem hogy az nem rémlett, hogy mit és mennyit ittam, de más dolog sem nagyon.

Mi a fenét csináltam én tegnap este?

- Mi történt? – kérdeztem rekedt hangon.

- Nem emlékszel? – meglepetten csengett a hangja – Bár, ha jobban bele gondolok, nem is csodálom.

Kinyitottam a szemem és ránéztem, némán kényszerítve, hogy mondja el.

- Hát jó – mondta és elmesélt mindent.

Döbbenten hallgattam, főleg amikor a „Vodkát, pultos geci" részhez ért. Csak egy Úristent tudtam kinyögni, és legszívesebben a föld alá süllyedtem volna. Remélem, soha többé nem találkozom a sráccal, bár az hót ziher, hogy én nem ismerném fel... A táncos rész még meg is volt, bár reméltem, hogy csak álmodtam.

- Utána kimentünk, mert cigizni akartál, de rosszul lettél tőle, Ray pedig haza hozott.

Dzsízösz!

Az a baj, hogy erre is emlékeztem, és rögtön megéreztem a cigaretta után maradt kesernyés ízt a számban. Elhúztam a számat.

Undi