Esküszöm, hogy utálni akartalak! 18+

39. New Year

December 31.

Már az út másik oldaláról hallottam a zene hangos dübörgését. Mikor én és Ray beléptünk az apartmanjukba erős alhokol szag csapta meg az orromat.

- Hűha – húztam el a számat, mikor körbe néztem.

Este nyolc volt, de a társaság fele már igencsak illuminált állapotban volt. A rögtönzött sörpong asztalnál vagy tízen álltak, és épp Tony dobta a labdát, ami gyönyörű ívben repült, majd landolt az egyik pohárban. A csapata üdvrivalgásban tört ki, az asztal másik oldalán egy pompon lány állt, aki úgy lehúzta a pohár tartalmát, hogy az nekem azzal a lendülettel jött volna vissza, miután szétnézett a gyomromban.

- Na most nézd meg! – szólalt meg mellettem Ray, miközben felfele tartottunk a szobájába, hogy lepakolhassunk – Ezek a szemetek nem vártak meg minket a buli kezdetével.

- Szerintem sztrájkoljunk ma, és ne is szóljunk senkihez sem – folytattam a poénkodást.

- Teljes mértékben egyet értek.

Az emeleten szokás szerint nem volt senki. Úgy tűnik már mindenki megtanulta, hogy ha bulizásról van szó, az csak is a földszinten zajlik.

A szobában levettem a kabátomat, amit az íróasztal székére raktam. Bementem a fürdőbe és ellenőriztem a sminkemet és a hajamat.

- Kész vagy? – hallottam a kérdést a szobából.

Kentem még egy kis rúzst a számra, és indultam is.

- Igen, mehetünk.

Már az ajtónál jártunk, mikor hirtelen Ray hátulról átölelt, és belepuszilt a hajamba.

- Nem maradunk inkább idefent? – súgta a fülembe.

Belepirultam az emlékekbe, még jó, hogy háttal álltam neki, és nem láthatta.

- Ha nem megyünk le, akkor meg fognak sértődni.

- Na és? Épp mi is meg vagyunk rájuk sértődve, nem igaz?

Elmosolyodtam és megfordultam a karjaiban. Átöleltem a nyakát, és felnéztem rá.

- Le kéne mennünk – néztem a szemeibe.

Sóhajtott egyet, és elengedett, hogy kinyithassa az ajtót.

- Rendben, majd emlékeztetlek, hogy a te ötleted volt – kacsintott rám.

Fej rázva sétáltam ki előtte. Mikor mellé értem, rácsapott a fenekemre, ami váratlanul ért. Felé kaptam a fejem, és taszítottam rajta egy kicsit, de közben mosolyogtam.

- Reménytelen vagy.

Vigyorogva követett.

Lent megláttam Staceyt Dylannel, így elindultam feléjük. Mikor a barátnőm észrevett hevesen integetni kezdett, másik kezével Dylan vállát kezdte el ütögetni, aki értetlenül fordult felé. Stac ránk mutatott, így felénk fordult, és mikor ő is észrevett minket hetykén elmosolyodott és oda intett. Egész józanaknak tűntek még.

- Végre, hogy ide értetet – kezelt le Rayjel Dylan.

- Ne rám nézz, ő készülődött órákon keresztül – mutatott rám, mire csúnyán nézett vissza, ami persze egyáltalán nem hatotta meg.

- Mit isztok? – nézett ránk csillogó szemekkel Stacey.

- Ömm, egyelőre semmit.