Esküszöm, hogy utálni akartalak! 18+

5.Segítség! Kezdek népszerű lenni!

Amint a koliba értünk, nem bírtam tovább. Zokogva, szipogva meséltem el Staceynek Victort. Ő először döbbenten nézett rám, majd, amikor a történet azon részéhez értem, könnybe lábadt a szeme és velem együtt sírt.

- Istenem, annyira sajnálom Lia! Akkora egy barom vagyok! Mindig cukkoltalak amiatt, hogy nem akarsz pasizni, meg bulikba járni! – ölelt meg.

- Semmi gond, az én döntésem volt, hogy eddig nem mondtam el neked.

Kibontakozott az ölelésből, kezeit a vállamra tette és a szemembe nézett.

- Elmondhattad volna. Most szörnyű barátnak érzem magam.

Elengedett és lesütötte a szemeit. Megragadtam az egyik kezét.

- Dehogy vagy rossz barát! Ilyet ne is mondj!

Most én öleltem meg őt. Pár percig így maradtunk, egyikünk sem szólalt meg. Mikor elengedtük egymást, Stacey mélyen a szemembe nézett.

- Legalább megkapta méltó büntetését az a mocsok?

Apró mosolyra húzódott a szám.

- Igen. Azóta is a börtönbe rohad.

Visszamosolygott rám.

- Helyes! Na de inkább váltsunk témát. Mit fogsz most kezdeni... - elgondolkodott egy pillanatra. – Hogy is szoktad hívni? Áhh! Mr.Seggfejjel?

Elfordítottam a fejemet, a padlót bámultam és nagyot sóhajtottam.

- Nem tudom. Nem érdekel! Rohadjon meg ott, ahol van!

- Ne máár! Ezt vissza kell adnod neki! Ne hagyd, hogy ő nyerjen!

Ránéztem és elgondolkodtam. Épp eleget féltem már a fiúktól. Igazából még most is összerezzenek, ha ismeretlen fiú ér hozzám. Elég egy váll érintés, vagy csak egy véletlen, aprócska kis súrlódás és máris megfeszül minden izmom, felkészülve a legrosszabbra.

Még tavaly az egyik buliban, amire sikerült a barátnőmnek elráncigálni, az egyik srác hátulról átölelt és úgy akart táncolni velem. Rögtön elkapott a hányinger és éreztem a közeledő pánikrohamot. Gyorsan ellöktem magamtól és a fürdőbe siettem. Kábé egy órát dekkoltam ott, mire le tudtam nyugodni.

Ravaszul rámosolyogtam Staceyre.

- Meg látom, mit tehetek.

- Na ez a beszéd, Kislány!

Mondta teli szájjal vigyorogva rám.

*****

Másnap már meg sem lepett a sok, engem ábrázoló insta poszt. A fehér ruhám szorosan rám tapadt, a fehér bugyim és pántnélküli melltartóm tisztán kivehető volt. Olyanok voltak alá írva, mint:

„Ray benedvesítette a benedvesítőjét"

„A vizes ruha nyertese"

„A koncert fénypontja"

Nem beszélve az ezek alatti mocskos, perverz kommentekről...

Éreztem, hogy megint gombóc nő a torkomba. Ezt nem ússza meg szárazon az a szemét! Szó szerint!

- Jaj, ne nézd már azokat a baromságokat!

Szólt rám a szobatársam, mikor mellém ült az ágyon és meglátta, hogy mit nézek.