Figyelem! A fejezet 18+-os részt tartalmaz! Mindenki csak saját felelősséggel olvassa tovább!
Másnapra megbeszéltük Rebecával, hogy átugrik hozzánk. Amint beért a házba a nyakába ugrottam.
- Úristen, de jó látni Becca!
- El se hiszem, hogy itthon vagy!
Szorított meg ő is erősen. Mikor kibontakoztunk egymás karjából, a pillantása Rayre esett. Elismerően felhúzta egyik szemöldökét, és végig mérte.
- Helo Skype-os srác.
- Skype-os csaj – nyújtotta felé a kezét.
Gyorsan bemutattam őket egymásnak, bár semmi értelme nem volt, hisz tudták egymás nevét, és általam nagyjából mindent mást is.
- Ennyit arról, hogy csak barátok vagytok – súgta oda nekem, miután köszönt a szüleimnek, és felfele tartottunk a szobámba.
Levetettem magát az ágyamra, én leültem mellé, Ray viszont a sarokban lévő fotelt választotta. Nyílt az ajtóm, és Matt oldalazott be rajta vigyorogva.
- Mattie! – kiáltott fel Becca, mikor meglátta az öcsémet.
Felkelt az ágyról és sebtében megölelte.
- Hú de magas lettél! – borzolta meg Matt vörös haját.
- Hagyjál már Becki! – tolta el magától nevetve Rebeca kezét, aki pont úgy borzolta a haját, mint én, mikor haza értem.
Leültek az ágyra. Rebeca felnézett az ágyam felett lévő képekre, és kiszúrt egyet, amin hárman vagyunk Mattel. Oda mutatott, és felkacagott.
- Nézd Mattie, milyen kis nyomi voltál akkor még.
Valóban egy régebbi kép volt már, Matt alig töltötte be a tizennégyet.
- Menj a picsába! Neked meg mi volt a frufru?
Rebeca összehúzta a szemeit, és rávicsorított a képre.
- Na jó, az tényleg gáz volt.
Inkább Ray felé pillantott, aki nem tudott hozzászólni a mi nosztalgikus beszélgetésünkhöz.
- Na és hogy jössz ki Lia családjával? Tudom, a szülei kicsit furák, és még azt is tudni akarják, hogy milyen a cipő méreted, de amúgy jó szándékúak.
Ray elmosolyodott, és hátradőlt a fotelban.
- nincs velük semmi gond, és hál'isten, eddig jól kijövök velük. Még nem próbáltak meg kinyírni.
- Mert még nem adtál nekik okot rá – feküdt végig Matt az ágyon, engem majdnem lelökve a mozdulatával.
Beljebb löktem, mire csúnyán nézett rám.
- Nem is szándékozom, haver! Nem szeretném, ha eltiltanák tőlem a lányukat – húzta féloldalas mosolyra a száját, és közben rám pillantott.
A szívemet melegség töltötte el, és éreztem, hogy az arcom lassan elvörösödik. Az én szám is mosolyra húzódott, úgy néztem vissza rá.
Majd több öklendező hangot is fel véltem fedezni a szobában.
Matt és Becca is hányást imitált, és úgy tűnt nagyon is jól elszórakoznak ezen.
- Oké, fiatal vagyok én még ahhoz, hogy nyáltengerben leljem halálomat – mondta Rebeca.
YOU ARE READING
Esküszöm, hogy utálni akartalak! 18+
Teen FictionAmelia Merrick vagyok. 20 éves. A tinédzser korom nem épp úgy alakult, mint egy átlagos tinié, köszönhetően az akkori barátomnak. Akkor fogadtam meg, hogy soha többé nem leszek szerelmes. Hogy a szerelem csak tündér mese. Egyetemi évem első évében s...