Amazing |Taekook| ✓

4 rész

Taehyung szemszögéből:


Másnap reggel idegesen kelek ki az ágyból, és első utamat rögtön a fürdő felé veszem, hogy egy gyors zuhany után elkezdjem a mai napot. Azaz, elegáns ruhát vegyek fel, majd később nyugodtan tudjak a főnököm elé állni, hogy azt lássa rajtam, én leszek a megfelelő ember a munkára.

– Ideges vagy? – Kérdezi Yoongi miközben egy jó nagy adag reggelit rak le elém, amit én csak nagy szemekkel vizslatok.

– Yoongi, ez nagyon sok – tolom hátrébb a tányért, jelezve, hogy adjon nekem kevesebbet.

– Nem sok, pont annyi, amennyi most neked kell. Most már két adagot kell enned – bök a hasamra majd mosolyogva tolja vissza elém a tányért. Én csak mosolyogva simítok végig a hasamon majd bólintok egyet és elkezdem enni a finom reggelit.


~~~


Izzadt tenyerembe tartom az önéletrajzomat és remegő térdekkel ülök a kanapén, körülöttem pedig még egy jó páran és mindenki mással üti el a várakozási időt. Mindenki tökre laza én pedig úgy ülök itt, mint aki épp az érettségi vizsga előtt van. Pedig muszáj, hogy egy kicsit megnyugodjak, ugyanis ez a babának sem épp a legjobb.

– Kim Taehyung – szólít meg egy fiatal hosszú hajú lány, én pedig gyorsan felállok és elkezdem követni a hosszú szürke folyosón.

Veszek egy hatalmas levegőt és próbálok valami másra gondolni, de nem nagyon akar összejönni. Most tényleg nagyon fontos nekem ez, hiszen babám lesz, óriási felelősség és szeretnék mindent megadni neki, ha már nem emlékszem, hogy ki az apja, így még segítséget se tudok kapni tőle.

– Nyugodjon meg, van egy olyan érzésem, hogy maga fog tetszeni Mr. Jeonnak – fordul felém a lány akinek a nevét csak onnan tudom meg, hogy a kis kitűzött névjegykártyája ott csillog a fehér blúza legfelső részén.

Jennie. Én nem szólok egy szót se, biccentek egy aprót, ő csak kuncog, majd kinyitja előttem az ajtót.

– Mr. Jeon, itt van a következő.

– Jöjjön csak – hallom meg a leendő főnököm hangját így a félelem és az izgulás még jobban elhatalmasodik felettem. Kifújva a levegőt lépek be az irodába. Egy hatalmas, fehér színű szoba, ami több régi képpel van díszítve, így valami vidámságot adva a helynek. Már csak az ajtó csukódást hallom, mire észhez térek és bemutatkozok.

– Jó napot, a nevem Kim Taehyung – ekkor az előttem lévőre vezetem a tekintetemet és szinte elakadnak a szavak bennem, csak tátott szájjal tudok az előttem álló férfira nézni. A tekintet, a haj és az a csodás szempár. Olyan ismerős.

– Üdvözlöm, Jeon Jungkook – nyújtja felém a kezét, én pedig enyhe remegéssel nyújtom felé az enyémet is, amint kezet rázunk, a tekintetünk egymásba fonódik, az idő meg mintha megállt volna. Miért ismerős a helyzet?

– Akkor kezdjünk hozzá – ejt meg egy mosolyt, amit én is viszonzok, majd helyet foglalok vele szemben és az önéletrajzomat a kezébe adom. Kicsit ideges vagyok, hogy mit fog hozzá szólni, hiszen azért mégis csak most kerültem ki a nagyvilágba, ahol igazán nem könnyű az élet. – Tehát, ha jól látom, most fejezte be az iskolai oktatást és szeretne munka tapasztalatot szerezni. Van egyéb ok, amiért erre a döntésre jutott?

-Hát tudja... - én elkezdem, ő pedig előttem várakozva néz rám, de egyszerűen nem tudom kimondani.

Most mondjam el, hogy miért is kellett ezt a munkát elvállalnom?

És.. ha ezzel el is szúrom az összes lehetőségemet?