20 rész

5.5K 389 72
                                    

Taehyung szemszögéből:


4 hónap telt el azóta, hogy eljöttem és el mondtam Jungkooknak az igazságot. Azóta se vele, de még a bátyámmal se beszéltem egy szót se. Azóta a nap óta van, hogy rémálmok gyötörnek, elég durván és elég komoly dolgokról. Az egyik legrosszabb az, hogy látom Jungkook boldog arcát nélkülem, számomra ez a legszomorúbb az egészben. De nem fogom hibáztatni ha holnap reggel visszamegyek. Igen, reggel megyek vissza és szeretném, ha Jungkook is ott lenne mikor kimondják a babák nemét. Sua mama egy régi trükköt használva megmondta, hogy szerinte milyen nemű babák is laknak bennem, de én jobban bízom az orvos szakszerű meglátásába. Amúgy ez a trükk azt mondta, hogy egy lányom és egy fiam lesz. Hát én nem tudom mennyire lehet ezekbe bízni, de annyira aranyos volt ahogy mesélte nagy beleéléssel. Mesélte, hogy régen, akik nem mentek orvoshoz, vagy nem tudtak, azoknak így mondták meg, hogy milyen nemű babára számíthat az anyuka.


-Fogadtunk a nagyapáddal - kiált fel a mama miközben a frissen sütött sütiket veszi ki a sütőből és helyezi egy tálcára, hogy gyorsabban hűljön.


-Hogy? - kérdezem izgatottan mivel az ő fogadásuk általában érdekesen szokott zajlani - Ne mond, hogy a gyerekek nemével fogadtatok - kezdek el nevetni, de a mama komoly arcát látva ez kezd elhalkulni. - Tényleg?


-Igen, ő nagyon biztos abba, hogy két kislány lesz, de én azt mondom, hogy egy fiú, egy kislány lesz. Ha én nyerek, akkor ő fogja gondozni egy hónapig a virágoskertet, ha viszont ő, akkor pedig én fogom a földet művelni egy hónapig - mondja büszkén a mama és egy két sütit tesz le elém egy bögre tejjel párosítva - Egyél és igyál drága, kell a kicsiknek az energia - simogatja meg pici ráncos kezével az arcomat, pont úgy ahogy kiskoromban is tette. Miután kiderült a másságom, a bátyámon kívül az anyai nagyszüleimre tudtam támaszkodni, ők vittek orvoshoz és voltak mellettem mikor a gyámügy úgy döntött, hogy engem és Yoongit a nagyszülőknél helyeznek el egészen nagykorunkig. Azóta a mama és a papa nem is beszélnek anyámmal, mert számukra meghalt a lányuk, aki képes volt a legkisebb fiát elhagyni egy ilyen „semmiség" miatt, idézem a mama szavait. Yoongi, azok után nem is akart anyámmal lenni és akkor aznap dőlt el végleg, mikor hozzá is olyat vágott, hogy nyomorék vagy mint az öcséd. Apánk balesetben halt meg, így ő ezt a veszekedést meg se élte.


-Bogaram - szólít mama régi becenevemen, ami még óvodás koromban ragadt rám, mikor én az udvaron bogarakat gyűjtöttem, mert olyan szépnek gondoltam őket akkor. Most már futok akkor is ha egy légy közeledik felém.


-Tessék mama?


-Mesélj nekem a gyerekek apjáról - dől hátra a széken kis köpenyét pedig megigazítja magán. - Hogy néz ki? Helyes?


-A leghelyesebb - mosolyodom el ahogy vissza emlékszem Jungkook arcára - Fekete dús hajzuhataga van és a szemei mint a legszebb drágakő úgy csillognak. Amikor mosolyog pici gödröcskék jelenek meg a puha érintésű arcán. Mikor nevet és boldog akkor én is az vagyok. A legszebb az volt az egészbe, hogy úgy szerettem belé, hogy tudom ő nem szeret viszont, hiszen van menyasszonya. Én csak egy hiba vagyok az életébe - törlöm meg a szemem, zsebkendővel, amit idő közbe a mama adott oda, mesélés közben - Ha vissza megyek, szeretném ha ő is ott lenne, olyan jó lenne ha minden tökéletes lenne. Együtt egy lakásban, egy családként. De ezt a lehetőséget én nem fogom soha megkapni, mindig második leszek mindenki szemébe - törik el a mécses, mama pedig nem habozz rögtön mellém áll és nyugtató ölelésével próbálja elterelni a figyelmemet a múltbéli dolgokról. Nem is a mostani fáj a legjobban hanem a múlt, ami meghatároz sok mindent a további életedbe. A mama pontosan tudja, hogy miről beszélek, hiszen ő ott volt mikor éjszakákat sírtam át, hogy én senkinek se fogok soha kelleni, hiszen anyám megmondta: Egy ilyen torzszülött, egy nőnek, de még férfinak se fog kelleni soha. Azért voltam szűz egész 18 éves koromig, mert féltem engedni az embereknek. Engedni, hogy megismerjenek, esetleg barátság vagy szerelem téren, egyiket se engedtem. Nem érdemlem meg.


-Ne foglalkozz azzal, hogy anyád mit mondott neked aznap, abba az időben. A múlt azért múlt, a jövővel kell foglalkozni és engedni mindenek. Enged, hogy szeressenek, mint barátként mint pedig szerelemként. Hidd el nekem és nem azért, mert öreg vagyok. A te pocakodba nő két olyan gyönyörű baba, akik tökéletesen jellemezni fogják az igaz szerelem gyümölcsét. Mert már ők akkor megfogantak mikor ti, még nem is tudtátok, hogy szeretitek egymást. Ez nem egy véletlen dolog, ahogy az se, hogy pont arra a helyre kötöttél ki, ahol a te szerelmed már ott volt.


Igaza lehet a mamámnak? De mégis úgy félek a jövő gondolatától, ahol lehet, hogy nem lesz ott Jungkook. Viszont ha nem próbálom meg, akkor sose fog kiderülni. Holnap mindenre fény derül és az is kifog derülni, hogy érdemes várni és remélni egy boldog jobb jövő iránt.

Amazing |Taekook| ✓Where stories live. Discover now