Amazing |Taekook| ✓

18 rész

Taehyung szemszögéből:

-Igen? Baj van? - néz rám ijedten és a kezemet kezdi el simogatni nyugtatásként. Hát ezzel pont, hogy most nem segítesz Jungkook. De mégis olyan aranyos és kedves gesztus ez tőle.
-Akarok mondani valamit, de én... félek - hajtom le a fejem zavaromba, de Jungkook az állam alá nyúl, hogy a szemeibe nézek, istenem... azokba a gyönyörű szemekbe.
-Ne félj, mond nyugodtan - simogat meg mutató ujjával és kedvesen mosolyog rám. Gyerünk Taehyung, most vagy soha!
-A gyerekek... - mondanám tovább, de egy idegen hang zavar meg minket.
-Jungkook!? - kiabál az említettnek, aki először összehúzza szemöldökét de azért hátra pillanat. Ahogy észre veszi, hogy ki az vigyorogva fut az idegen férfi felé.
-Hobiii - ugrik hozzá, mint valami kisgyerek az apukájához - Hát te, hogy kerülsz ide? – öleli meg szorosan.
-Hát ez egy hosszú történet, de talán könnyebb lesz inkább bemutatnom - vakarja meg a tarkóját majd oda szól egy fiatal pocakos lánynak. - Bemutatom a barátnőmet, Kim Jisoot - húzza maga mellé a lányt és egy apró csókot nyom ajkaira.
-Szia Jisoo - öleli meg a lányt Jungkook aki kuncogva viszonozza barátom kedves gesztusát. Most tényleg azt mondtam, hogy a barátom?
-Szia Jungkook, Hoseok már sokat mesélt rólad, de nem gondoltam volna, hogy te is a pároddal vagy itt - mutat most hirtelen rám Jisoo, én pedig csak pirulva tekintek máshova. Semmi rosszindulat nincs a lány szavaiban, én mégis képtelen vagyok bármelyik szemébe is nézni.
-Ő a párod Jungkook? - kérdezi Hobi rám nézve én meg még mindig nem nézek egyikre se. Ez nem kicsit kínos helyzet, szerintem. Aztán lehet, hogy Jungkook számára ez semmi és tökre lazán fogja kezelni a kialakult helyzetet. Hát de, hogy ennyire.
-Nem, ő csak egy barát - mondja hűvösen majd maga mellé húz és úgy mutat be - Kim Taehyung.
-Huh akkor megnyugodtam haver, rém gáz lenne ha egy fiú lenne a párod, aki még gyereket is vár tőled. Főleg, hogy úgy hallottam menyasszonyod van. - röhög a saját viccén, de én ezt rohadtul nem találom mulatságosnak. Sőt kifejezetten sértő, velem szembe. Mert miért lenne ez annyira gáz? Így most már lesheti Jungkook, hogy elmondom neki az igazat, legalább megvédhetett volna, de ő csak néz és tátog mint hal a szatyorba.
-Na jó, én menni szeretnék - fordulok Kook felé aki még mindig néma, így csak bólintva adja tudtomra, hogy oké menjünk. Remélem nem fog megszólalni egész úton, mert véletlenül majd fejbe fogom csapni és akkor tátoghat.
Egész úton hallgat mint a sír, és csak néha pillant rám, érzi a feszültséget így csak pillantásokkal szólal meg, amik kezdik felcseszni az agyam.
-Taehyung figyelj... – szólít meg, de én csak leintem, hogy jobb ha nem szólal most meg.
-Az útra figyelj, nem akarok beszélni, fáradt vagyok - döntöm neki fejem az ablaknak és elmorzsolok egy könnycseppet. Nem tehetek róla, sokkal érzékenyebb vagyok a terhesség óta. Eddig is az voltam, de a terhesség és a hormonház borulásom mégjobban rá tette a bélyegét.
-Olyan jó kedved volt eddig, mi a baj? - most ennyire hülye, vagy direkt óhajt jobban felbaszni idegileg?
-Nem értettem Hobit, olyan barom - kuncog fel és így ezzel azt mutatja nekem, hogy ő tökre lazán vette az egészet, és nem is érzi magát kellemetlenül a haverja miatt. Hát az eszem megáll. - Meg hát...
-Azt ne mond, hogy tényleg gáz lenne, mert akkor itt és most szállok ki az autóból és elfelejtesz egy életre! - akadok ki most már és érzem ahogy kezd fel menni a vérnyomásom. Esküszöm kimondja lekeverek egy pofont neki, és ha még folytatja megkapja a párját is.
-Most mit akadsz ki? Csak vicc volt, meg végig se hallgatsz. Veled aztán lehet beszélgetni, mindig rögtön felkapod a vizet - csap rá a kormányra és ő is kezdi felemelni a hangját. Még ő emeli fel a hangját? Hát mit képzel ez magáról? Beképzelt gazdag ficsúr chh.
-Ezen ki nem kapná fel a vizet? És ha tényleg a te gyerekeid lennének? Akkor is így nyugodtan letagadnál? - kérdezem egyre hangosabban, és érzem, hogy ha valami olyat fog mondani akkor nem fogom bírni titokban tartani.
-Hát... nem szégyen csak furcsa lenne... de ez nem ellened szól - nekem ennyi elég is volt, ezzel elvágta magát nálam, de most már nem húzom tovább az időt. Befejeztem.
-Állíts meg az autót! - szólok neki halál nyugodtan és még ő is meglepődik milyen hamar megnyugodtam, aha te azt csak hiszed barátocskám. Rohadtul nem vagyok nyugodt.
-Tessék? - kérdezi hitetlenkedve, de azért megáll. Szerintem fél, hogy még képes lennék kiugrani. Csak én nem hagyom, hogy a gyerekeknek baja essen, nem úgy mint a drága apuka. Aki még nem is tudja, hogy az övé de már tagadná is.
-Hagyj elmenni! - kapcsolom ki az övemet de még mielőtt kiszállnék a semmibe, oda fordulok és elmondom neki az igazságot. Ehhez az egyhez joga van. De ahhoz, hogy a szívemet uralja ahhoz már viszont nincs. Pedig tudom nagyon jól, hogy ezek csak gondolatok, a szívem sose fogja elfelejteni.
-A te gyereked várom Jungkook! - majd kiszállva az autóból kezdek el rohanni a semmibe, talán neki ez a hely ismeretlen, de én ismerem ezt a környéket. Így nem érzem magam veszélybe, inkább csak egyedül.