27 rész

5.5K 385 85
                                    

~1 hónap múlva~



Taehyung szemszögéből:



-Jungkook légyszíves lassan gyere, ma lesz a következő vizsgálat – szólok Jungkooknak, aki épp az irodájába intéz egy papírt és azt mondta egy órával ezelőtt, hogy nemsokára készen lesz. Hát több mint egy óra az is biztos.
-Egy pillanat életem és ott vagyok – kiabál vissza én pedig csak kuncogva megyek vissza a szobámba, hogy eltegyek minden fontos papírt ami kelleni fog Dr. Parknak.
Olyan békés minden, amióta volt az a kibeszélős nap, azóta minden rendbe van. Lisa és Nayun többet nem titkolják, hogy együtt vannak és én is így vagyok Jungkookal. Tegnapelőtt jöttek meg a babacuccok, holnap jön át Hobi és segít festeni. Jisoo a következő hónapba ad életét a kislányának. Volt, hogy többször is beszélgetünk telefonon és azóta mondhatom azt, hogy van egy kedves lánybarátom. Sok tanáccsal lát el pedig neki is első gyerek.
Ami nekem a legfurcsább az Yoongi viselkedése. Egyre többet megy el, csinosan kiöltözve, mindig egy apró ajándékkal a kezébe. Nem mond semmit mielőtt elmenne, nem az a bajom, hogy randizik hanem az, hogy nem mond semmit. A legaranyosabb tőle az volt mikor rá kérdeztem és úgy lettem beállítva, mint aki csak álmodta ezt az egészet. Azóta azt mondom, hogy jól van Yoongika innentől ez a te ügyed, majd elmondod ha akarod.
-Készen vagyok baba mehetünk – terem mellett Jungkook egy pillanat alatt, ezzel engem kirángat a gondolatok tengeréből. – Baj van? – kérdezi miközben a kocsi felé vesszük az irányt. Illedelmesen kinyitja előttem az autót majd utána ő is beül és már indulunk is.
-Te nem vetted észre mostanában? – kérdezek rá hátha én vagyok a paranoiás.
-Mit? – bár lehet, hogy Jungkook nem is tudja
-Hát...Yoongi olyan furcsa mostanában. Eljár többször itthonról, csinosan öltözik, mindig ajándékkal a kezébe megy el. És azt mondta nekem, hogy nincs semmi és én képzelem be biztos.
-Hát van, hogy néha túl gondolod – fogja meg a kezem, de én idegesen félre lökőm. Na ne már, hogy a párom is ilyenek állít be – Most mi az?
-Nem vagyok vak Jungkook, tudom, hogy mit láttok! – csattanok fel mérgesen
-De most miért vagy így kiakadva? Majd elmondja ha van valami – emeli fel most már ő is a hangját, engem pedig hirtelen kap el a sírás – Életem, jaj ne haragudj – ölel meg a pirosnál.
-Nem az a bajom, ha lenne valaki, hanem, hogy eddig mindent elmondott, most meg? – utalok arra, hogy alig beszélünk, teljesen eltávolodtunk egymástól és ez nem jó. Yoongi nem is érzi? Nem hiányzom neki?
-Beszélj vele ha haza értünk – tanácsolja Jungkook közbe elenged, mert időközben zöldre váltott a lámpa nekünk meg menni kellet. Hát de én próbáltam vele beszélni, ő az aki nem mond el semmit, akkor én mit erőlködőm.
Pont időre érünk oda Dr. Parkhoz aki már elő is készítette az ultrahangot a vizsgálathoz.
-Hogy vagy Taehyung? – kérdez miközben a zselét végig keni a hasamon.
-Jól vagyok, nagyon várom már, hogy itt legyenek velünk a picik – nézek itt most Jungkookra aki csak helyeslően bólogat.
-Négy hónap van már vissza, az már hamar itt lesz – nézi a képernyőt és csak mosolyogva bólogat – Remekül vannak, bár a kislány nagyon takarja a tesót, de ettől függetlenül minden rendben van, egészségesek ezek a gyerkőcök, nem lesz velük most már semmi baj – teszi le a gépet és egy papírt add Jungkook kezébe, aki már törli is le rólam a gélt – Ugyan az a vitamin és még mindig sok pihenést ajánlok, azt a múltkor elfelejtettem mondani, de akkor most megemlítem. Szexuális élet az még lehet egészen a hetedik hónap elejéig, onnantól nem ajánlatos, mert beindulhat a szülés és azért ikreknél nem olyan jó a korai megszületés, mert ők így is kisebb súllyal születnek, mint az egyke babák – informált minket Dr. Park és miután megbeszéltünk mindent, elköszönünk és elindulunk haza felé.
-Tehát akkor még jó sokszor lehetsz az enyém – csap rá a fenekemre Jungkook miután elhagytuk a kórházat. Mostanában ez lett az új hobbija, tiszta perverz.
-Hát ha így folytatja a kisfiú akkor nem kap semmit – pöckölőm meg az orrát.
Újra az autóba ülve kezdünk el arról beszélni, hogy hogyan csináljuk meg a picik szobáját.
-A festékek azok már megvannak, de biztos jó lesz a fehér? – kérdezi Jungkook majd megsimogatja a pocakomat és végre megérzem a rúgást. A kicsik első rúgását.
-Érezted Jungkook? – teszem oda mégjobban a kezét, és most újra rúgott az egyik. Jungkook csak tátott szájjal nézi az utat és észre veszem ahogy szemei könnyesednek az örömtől.
-Taehyung, ez olyan csodás – néz rám sírós fejjel. Elkuncogom magam és egy gyors csókot nyomok ajkaira. A picik első rúgása, ennél szebb már nem lehet ez a nap. Vagyis de, ha Yoongi végre őszinte lenne velem és elmondaná, hogy ki ez a bizonyos idegen akihez annyit jár.

Amazing |Taekook| ✓Kde žijí příběhy. Začni objevovat