Amazing |Taekook| ✓

35 rész

Taehyung szemszögéből:


-Miért voltál akkor ilyen? – kérdezem meg mikor már egymás mellett fekszünk és egymást öleljük.
-Nyuszi voltam...nagyon – sóhajt fel gondterhelten – Történt valami amire nagyon nem vagyok büszke – remeg meg a hangja én pedig kíváncsi tekintettel nézek az ő irányába, de ő másfelé néz mintha még mindig szégyelné magát. – Wendy az új asszisztens rám hajtott, nem csókolt meg és semmi ilyen, mert mielőtt megcsókolt volna gyorsan kitértem előle. De a megjegyzései amit tett, azok csengenek egyfolytában a fülembe, ami olyan mérhetetlen undort vált ki belőlem a női nem iránt. Mikor megjött a gyűrű amit rendeltem az eljegyzésre egyszerűen eltűntette, azt mondta ha lefekszem vele akkor vissza adja. Én arra gondoltam, hogy valaki nem lehet ilyen kegyetlen mint ő, de hát ő pontosan az. Amikor bejöttél épp az ékszerésznek írtam idegesen, közbe pedig ellöktelek magamtól. Mikor elfutottál, sírva borultam le az asztalra, de észhez tértem szinte egy másodperc alatt és rohantam hátha még utol tudlak érni. De nem voltál ott, se a gyerekek. Jennie rohant oda hozzám a gyűrűvel a kezébe, nem mondott semmit csak mosolyogva adta át és szinte ki lökdösött a cégtől, hogy menjek és mondjam el neked az egész történetet. Viszont rendbe akartam tenni magamban a dolgokat, így elmentem sétálni. Ki akartam szellőztetni a fejem és sikerült is mivel utána azonnal jöttem haza és megtetem ezt a lépést – néz végre rám és most már mosolyog, viszonzom, majd egy lágy csókot adok ajkaira.
-És mi lesz vele? – utalok a kis picsára, aki úgy érzi nyeregbe van.
-Kirúgom, a gyerekek pedig ahogy menne óvodába te vissza jössz! – feleli határozottan, nekem pedig nincs ellenemre a dolog, így bólintok egyet – Addig pedig Jennie felajánlotta a segítségét mikor vissza adta a gyűrűt amit a földön talált, nagy a valószínűsége, hogy kiesett valahonnan és nem tűnt fel neki. Ami nagy szerencse.
-Az már nem számít, csak annak örülök, hogy minden rendben van és többet nem válunk szét – nézek rá a gyűrűre miközben mellkasára hajtom a fejem – Nagyon gyönyörű... – egy ezüst gyűrű, amin egy T és egy J betű szerepel egy végtelen jellel össze kötve, olyan egyszerű de mégis a legszebb.
-Holnap mész dolgozni? – kérdezem mire csak egy bólintást kapok válaszul – Akkor jó – mondom egy elégedett mosollyal az arcomon
-Mire készülsz? – kérdezi vigyorogva miközben nyakamon lévő egyik szívásfoltra add egy nyálas puszit.
-Csak megmutatom annak a ribancnak, hogy ami az enyém, azaz enyém! – nézek fel Jungkookra, aki csak kuncogva dönt végig az ágyon miközben az ajkaimra suttog:
-Csak a tiéd vagyok, szeretlek!
-Én meg a tiéd – karolom át a nyakát és füléhez hajolok, hogy ismét megajándékozzam azzal a szóval amit annyira szeret hallani tőlem – Szeretlek!