Amazing |Taekook| ✓

23 rész

Taehyung szemszögéből:

Most engem... megcsókolt? De hát Jungkook... neked menyasszonyod van, akkor mégis miért? Ennyire elragadtatott téged az öröm, hogy lesz egy lányod és egy fiad? De nem mintha engem annyira ez zavarna, mivel csukott szemmel csókolom vissza, azokat az ajkakat amikért oda vagyok már mióta. Most elfelejtek mindent mivel most velem van, nem Nayunnal hanem velem és nekem ez most bőven elég.
-Látom az apuka nagyon örül – említi meg Dr. Park az asszisztenssel együtt elmosolyodik rajtunk, Jungkook nem húzódik el hanem a hasamra teszi a fejét és nevet, teljes szívéből nevet és a kezemet még mindig szorosan fogja, mintha ezzel akarná jelezni, hogy többet nem hagy egyedül. De szép is lenne.
-Legközelebb a következő hónapba kell jönni, sok pihenés és szedni továbbra is a vitaminokat – figyelmeztet az orvos én pedig csak mosolyogva bólogatok. Jungkook segít letörölni a gélt a hasamról, majd kezemet fogva emel fel, hogy vissza tudjam venni a pólómat. Pólón keresztül is add két puszit a hasamra és direkt két különböző helyre. Azt mondja, hogy egyet a pici hercegnőnek, egyet pedig a kishercegnek. Ezen csak elmosolyodom és fejemet csóválva hagyjuk el a kórházat.
Az autóba újra beüt a csend, pedig muszáj lenne beszélnünk.
-Jungkook – kezdeném el, de megint félbe szakít.
-Elviszlek téged egy helyre – magyaráz izgatottan én pedig képtelen vagyok elrontani a kedvét, egyszerűen olyan aranyos.
Próbálom kitalálni hova megyünk, egy ideig ismerős az út de utána egy teljesen más irányba visz el.
-Csak nem el akarsz rabolni? – kérdezem viccelve ő meg nevetve rázza a fejét, hogy nem – Hát akkor? Egy ideig ismerős volt az út, de utána tiszta homály.
-Rendbe akarok tenni valamit, remélem engedni fogod – néz rám komolyan. Belegondolni se tudok, hogy hova akar vinni, vagy, hogy egyáltalán mire gondol.
Egy olyan fél óra múlva jövök rá arra, hogy mégis hova hozott, de nem értem mit keresünk újra a bababoltnál.
-Jungkook mi meg mit...?
-Nyugi, csak bízz bennem – állítja meg az autót és kezemre fogva kezd befelé húzni ahol újra az ismerős arcokat veszem észre. Tehát Hoseok és Jisoo. Jungkook, mire készülsz?
-Jungkook ti már megint itt? – kérdezi nevetve Hoseok, Jisoo viszont oldalba böki ezzel jelezve párjának, hogy álljon le egy kicsit. Hát már én is ott tartottam, de inkább kultúrálom magam mivel bababoltba vagyunk ahol nem csak terhesek vannak, hanem kisgyerekek is.
-Bizony Hobi, látod mennyit nőttek a drágáim? – ölel magához hátulról, kezeit  végig vezeti a hasamon, belőlem meg egy furcsa érzést vált ki. – A drága kismamám pedig a leggyönyörűbb állapotába van most. – ad egy puszit az arcomra így az egész pírba kezd el úszni.
-T-tessék? – kérdezi dadogva Hoseok, Jisoo pedig vigyorogva néz ránk majd hirtelen előttem terem és vigyázva a pocakomra, egy baráti ölelésbe részesít. – Te tényleg teherbe ejtettél egy férfit? – kérdezi enyhe dühvel a hangjában, én picit erre megijedek és erre Jungkook is felfigyel.
-Igen, képzeld oh és mielőtt elfelejtem haver – mosolyog rá ártatlanul, majd oda megy és egy hatalmas pofont ad Hobinak, barátnője nem mond semmit csak néz. – Kérj bocsánatot – ahogy ezt kimondta  elkerekedet szemekkel néztem hol Jungkookra, hol pedig Hobira.
-Tessék? Mert? – kérdezte miközben az arcát simogatta.
-Mert megbántodat a legutóbbi találkozásnál, akkor még nem tudtam, hogy az én gyerekeimmel terhes, bár ez nem mentség akkor is megkellet volna védenem. De most már senki sem fog ártani neki, se fizikálisan, se pedig lelkileg.
Hobi kapkodja köztünk tekintetét, majd egy halvány mosollyal az arcán lép hozzám közelebb.
-Bocsánat Taehyung, belegondolva tényleg bunkó voltam, ne haragudj – tartja felém a jobb kezét, én pedig nem is gondolkodok sokat, kezet fogok vele.
-Nincs harag – mosolyodom el és másodpercekkel később már együtt négyen megyünk végig a boltokon, miközben nevetünk és jól érezzük magunkat.

És a legfurcsább az egészbe, hogy Kook egész vásárlás közbe fogta a kezemet, mintha a párja lennék.