BTS Reakciók

40🎋

Hogyan viselnék a halálod (köszönöm Kavassa ❤)

~Jin~
Mivel te is ott szerettél volna lenni a fan találkozón, ezért szerelmeddel együtt tartotál. Ugyan féltél, hogy így látnak titeket, s emiatt több utálója lesz Jinnek, de szerencsére elég sok rajongo támogatja a kapcsolatotokat. Egyszer csak -mikor a fiúk épp köszöntöték a rajongokat- két pisztoly lövés töltötte be a teret. Minden egyes szempár a hang forrásához fordult, ezzel felfedve a gyilkost, s az áldozatot. Az utolsó dolog amit láttál, az Jin könnyes szeme.

~Suga~
Egy esős nap volt, mégis egy kis séta mellett döntöttél pároddal együtt. Határozottan mégis gyengéden fogta a kezed, közben önfeledten mesél gyerekkoráról. Hirtelen neked megy egy férfi, ami nem lenne baj, ha nem éreznél erös fájdalmat oldaladban.
-Jagiya, mi a baj? – kezd el aggódva fürkészni Yoongi
-Jól vagyok- motyogod erőtlenül, próbálva egy lépést tenni, azonban minden eröd elhagyja a tested. Yoongi kétségbeesetten kap utánad, észre véve a szúrt sebet.
-Nem lesz semmi baj szerelmem- suttogja könnyeivel küszködve, magához szorítva, gyenge erőtlen tested.

~Hoseok~
Bevásárolni voltál a vacsorához, amit együtt akartok főzni. Ahogy haladsz a hazafelé vezető utón elütött egy autó. Hoseok, amint megtudta sietett a korházba, csakhogy már késő volt.
-Tessék? Nem, ez csak valami vicc- neveti el magát, de az orvos komoly arckifejezését látva, könnyek szöktek szemeibe- Kérem, mondja hogy nem igaz- ismét semmi, az orvos továbbá is mély csöndben figyeli szerelmed- Jagiya- csuklik el a hangja ahogy tudatosul benne, miképp már nem vagy.

~RM~
Ez volt az első randevútok, amióta nyilvános a kapcsolatod vele. Igazából nem akartál elmenni, hiszen tudtad mennyi utálója lett miattad, ám Namjoon nem tágított. Szerette volna, ha mindenki elfogadja, hogy az övé vagy. Nos igen. Arra viszont senki se számított, miképp egy örült fan eléd állva szegezi rád a fegyvert, majd azt meghúzva, kioltja életed. Mindezt Namjoon elött.

~Jimin~
-Tartsd ki kicsim- ragadja meg kezed, miközben a mentőautóba tolnak.
-Nagyon fáj- motyogod erőtlenül párod szemébe nézve. Még most se fogtad fel, hogy elütött egy autó, olyan gyorsan történt minden.
-Nem, nem, nem. Csináljanak már valamit- kiált fel, megragadva egyik mentős gallérját, mikor a monitor jelezte, hogy leállt a szíved.

~Taehyung~
Soha nem mondtad neki, és ahogy tudtad titkoltad előle, hogy leukémiás voltál. Igen nehéz volt eltitkolnod, de hála az erös fájdalom csillapitoknak, kicsivel könnyebb volt. Mindig az mondtad a szüleidhez mész, de valójában a korházban voltál. Joga lett volna tudnia erről, mindig is tisztában voltál ezzel, viszont nem bírtad volna végig nézni, ahogy szenved melletted.

~Jungkook~
-Miért engedted hyung? Miért? -emeli fel hangját a legidősebbre 
-Ő kérte ezt- motyogja Jimin lehajtott fejjel, bár nem neki szánta a kérdést
-De nekem nem így kell a szíve- zokog fel hangosan, szüntelenül az életet adó szerv helyét ütögetve. Kiakarta tépni, hogy vissza adhassa valódi tulajdonának. Egy baleset miatt, volt szüksége egy új szívre, s te ezt megadtad neki.
-Fejezd ezt be Jungkook- pofozza fel a legidősebb, mire szipogva nézz fel rá- Tudom mennyire nehéz most neked, de ez itt- mutat a hevesen pumpáló szerv helyére- jobban szeret téged mint az életet. Tiszteld annyira, hogy vigyázol rá, hiszen mindig veled lesz

Sziasztok!
Ne haragudjatok, lehet most kicsit bunkó leszek, de könyörgöm, ne kérjetek több részt. Előbb a szeretném befejezni a még fennmaradt kéréseket, aztán majd lehet még kérni. De most még nem. Remélem most már megfogjátok érteni, mert ha nem akkor végleg bezárom a kéréseket.