Dazai kint ült egy magas torony tetején. Nem volt hideg sőt inkább meleg volt, még ott fent is. Még is vacogott. Nem a félelemtől vagy attól, hogy fázna. Ő maga sem tudta az okát. Egyszerűen nem bírta megállni az öngyilkos hajlamú barátunk, hogy ne ugorjon le a torony tetejéről csak, hogy ez az érzés elmúljon. Jobban fájt neki ez mint bármi más amit el lehet képzelni. Belülről sújtotta a fájdalom. Felemésztette a gondolatait és legyengítette a testét. Lábai feladták a harcot. Mire észbekapott Dazai már zuhant is lefele. Ő csak nevetni tudott. Végre sikerülhetett amire eddig várt. Ám az égből meglátott egy embert repülni. Hidegen hagyta a dolog addig ameddigre már a kezeiben feküdtek. Elkapta megint az a fájó érzés és remegni kezdett. Lecsukta a szemeit és azt kivánta, hogy bárcsak ne mentette volna meg az az ember.
YOU ARE READING
Ha Megállíthatnám Az Időt
FanfictionDazai Osamu egy öngyilkos hajlamú fiú. Sosem volt motivált. Sosem szerette a társaságot. Egy nap a Dokkmaffiához fordult ahol le is tanyázott egy időre. Bár ez nem volt elég neki a boldogsághoz. Egy este végleg véget akart ennek vetni, még egyszer c...
