Ha Megállíthatnám Az Időt

18

-És te? Te mit álmodtál? - kérdezte Chuuya.

-Semmit...csak végre megölhettem magamat... - mosolygott halványan másik barátunk. Egyáltalán nem ezt álmodta de nem mondhatta el neki.

-Hát...az nem jó álom lehetett... - mondta a kis vörös szomorkás szemekkel.

-Hmm, szerintem igen! - csettintett egyet Dazai.

-Pedig tegnap elmagyaráztam, nem? - gondolkozott magában Chuuya, hogy vajon miért volt benne Dazai az álmában és ott miért is szerette őt.

-De. - itt elgondolkozott Dazai is a csókukon. Vajon az igazi Chuuya is így reagálna?

-Akkor miért Dazai? - nézett rá Chuuya.

-Csak...belefáradtam abba, hogy mások helyét veszem el ahelyett, hogy magamnak találnék egy szabadot. Érted? Odasaku mindig azt mondja, semmi értelme ennek a maffiának csak embereket ölünk meg céltalanul. És néha elgondolkozom azon, hogy igaza van. Ezért amikor megölök valakit mindig megpróbálok én is meghalni, de sosem sikerül. - mosolyra húzta a száját.

~Chuuya szemszöge~

-Akkor többet már egyedül sem hagyhatlak?

-Miért? Ennyire megakarsz menteni?

-Nem...Nekem csak ennyire fontos vagy! - pirosodtam el, olyan nehéz a szerelmet kontroláni.

-Miért vagy mindig olyan piros amikor velem beszélsz? - kérdi Dazai. Ezt a szituációt nem vártam, hogy bekövetkezzen.

-Hát, izé öm...! Nem tudom! Biztos csak magától! - vakartam a fejemet kis vigyorral az arcomon.

-Hmm... - közeledett felém. Majd megált amikor már csak 3 cm lehetett köztünk.

-D-dazai! - vörösödtem el mégjobban.

-Mi az Chuuya? Nem kéne ezen aggódnod, hogy ha egy fiú közelít feléd. És mond csak. Miért pirultál el jobban? - egy perverz mosolyt szedett Dazai az arcára amit még soha nem láttam. Ennek láttára még a vér is kifolyott az orromból amitől csak még vörösebb lettem.

-D-dazai..! - néztem rá mint egy hülye véres arccal.

-Chh... - megfogta az egyik kötszer maradványt ami már kezdett lejönni a kezéről és letörölte a vér cseppeket az arcomról. Szerintem úgy nézhettem ki mint egy paradicsom. Sőt! Annál vörösebb....Egek...miért én?!

-Köszönöm..! - mondtam vörösebb fejjel amikor befejezte.

-Nincs mit! - majd adott egy kis puszit az arcomra. A szám remegett a testemmel együtt majd rendesen megsültem abban a pillanatban. A pupillám is kitágult. Pedig ez csak egy kis puszi volt. Csak egy baráti puszi, biztos - Gyere vár a munka!

-M-megyek...!

-Ó tényleg nekem ma szabadnapom van! - nyújtotta ki Dazai a nyelvét.

-Chh! Odasakuuuu! Hol vagy?! - kiabáltam a folyosón mivel vele lesz munkám.

-Itt vagyok. - lépett ki a sötétből.

-Jézusom...

-ODAAAA! - mosolygott Dazai majd odafutott...miért? Miért vagyok ennyire féltékeny...?

-Chh! Inkább menjünk dolgozni!

-Hmmm! Valaki féltékeny! - húzta az agyamat a kötszeres.

-HEEE!? Álmodozz csak! - tettem keresztbe a kezem de mire észbekaltam Dazai levette a kalapomat.

-Ne aggódj Chuuya! Téged senki sem pótolhat. - megkócolta a hajam utána vissza tette a kalapot.