Ha Megállíthatnám Az Időt

14

Csak bámultuk egymást vörösen. Senki sem mozdult csak azt vártuk, hogy valamelyikőnk elkezdjen mozogni.

~Chuuya Szemszöge~

-Én ezt a feszültséget nem bírom! Fordulj meg! És ne less...! - megfordult majd én levetkőztem és beszáltam a kádba - Én most lehajtom a fejemet és te is gyere be...majd szólj ha kész vagy! - Dazai is vetkőzött. Vagy is csak úgy gondolom mivel hallottam a ruháit a földön landolni majd egy kis csobbanást előlem.

-Felnézhetsz vöröske! - nevette el magát. Néha...inkább hadjuk...

Csak bámultuk egymást miközben a lábunkat a testünkhoz szorítottuk. Végülis 15 évesek vagyunk nem? Ki akarná magát mutogatni egy másik fiúnak már ebben a kórban.

-Sokkal szebb vagy kalap nélkül vöröske. Bár...én mindenhogy bírlak. - ezt meg hogy értette?! Biztos csak barátként! Vagy is remélem...asszem...

-Kösz. Asszem... - vörösödtem el. Nem bírom kontrollálni ezt az érzést. Már egy ideje...vagy is...már amióta 4 éves koromban vele voltam csak még többet szerettem volna vele lenni. Nem tehetek róla...valahogy, kedvelem őt....nagyon! De én nem lehetek meleg...! Mivel ő nem szeret és ezt tiszteletben is tartom...asszem...

-Mi a baj Chibi? - kérdezte Dazai a fejemet nézve. De várjunk csak. HOGY HÍVOTT ENGEM??!

-Nem vagyok Chibi....fasz fej! - a fejemet a térdemre helyeztem majd próbaltam nem fel nézni.

-Utazni akarsz vagy mi?

-Micsoda? Ezt meg hooooo-

-Nesze neked egy kis vízalatti felvedezés. - nevetett egy erőset míg a fejem a víz alatt volt. Egy kis idő múlva felengedett. Alig kaptam már levegőt azt hittem megfulladok...

-Te hülye vagy? - fuldokoltam.

-Hé Chuuya, jól vagy?

-Szerinted? - köhögtem még mindig össze vissza megállás nélkül.

-Ne beszélj akkor. - oda hajolt hozzám és megütögette a hátam. A piros kéznyoma egyszerre kívülről és belülről is égetett. A köhögésem elált de úgy éreztem, hogy a szívem már nem abban a tempóban dobogott. 10x-ére gyorsult és a levegőt is kapkodnom kellett.

-Lázas vagy? - kérdi Dazai meresztett szemekkel.

-M-miért lennék? - szerintem ebben a pillanatban úgy nézhettem ki mint Marinette Adriennel szemben.

-Csak olyan piros és sápadt vagy mint valami fal és egy paradicsom.

-Miét lennék? - tettem fel ugyan azt a kérdést.

-Hát... - hajolt közelebb és rátette a kezét a homlokomra - Hmm...pedig nem vagy lázas.

-Még szép hiszen most gyógyultan meg! - tettem keresztbe a kezeimet. Már semeikünk sem volt szégyenlős. Csak egymás arcát bámultuk - Öm én megfordulok h-hogy letudjak remdesen fürdeni. - megfordultam és elkeztem lehűteni a testem de valami hozzá ért a fejemhez.

-Így ni.

-D-dazai mit csinálsz??? - kérdeztem mostmár full vörös arccal.

-Megmosom a hajadat. Szerinted?

~Dazai szemszöge~

-Mindegy...inkább fürödj meg te is rendesen mert kihül a víz...

-Majd ha megmostam a hajad. - feleltem neki mosolyogva.

Nem válaszolt. De nem is volt fontos.