Dazai Osamu egy öngyilkos hajlamú fiú. Sosem volt motivált. Sosem szerette a társaságot. Egy nap a Dokkmaffiához fordult ahol le is tanyázott egy időre. Bár ez nem volt elég neki a boldogsághoz. Egy este végleg véget akart ennek vetni, még egyszer c...
-Semmit! - mosolygott még tovább és a padlót nézte majd egy kicsit elpirult.
-Hmm. Csak nem lázas vagy?
-Miért lennék az?
-Hirtelen olyan lettél mint egy paradicsom. - ezzel rátettem a kezem a homlokára - Hát...Nem valami hideg mit ne mondjak. Szerintem siessünk vissza!
-Oké...
Kapkottuk is a lábainkat. A vége felé már nem nagyon bírta Chuuya éppen hogy csak ált a lábán.
-Hé vigyelek vöröske?
-Nem kell. - majd össze esett - Na jó talán.
A hatámon cipeltem a kis törpét. Nagyon könnyű volt egy 15 éveshez képest. Amikor beértünka a szobánkba letettem az ágyára majd főztem le egy kis teát és megmértem a lázát.
-39.9, hát ez nem valami jó.
-Hát nem! Na add azt a teát!
-Mit kell mondaniii?
-Bazdmeg mindjárt lesül a bőröm a helyéről. Add azt a teát.
-Jól van na. Tessék! Ezt a gyógyszert is vedd be hozzá.
-Köszi.
-Ha fél óra múlva nem megy lejjebb egy kicsivel a lázad akkor muszáj lesz lefürödnöd.
-Oké. - próbálta felemelni a poharat. De még a kezét sem tudta megmozdítani. - D-dazai!
-Igen Chuuya?
-Nem tudom felemelni a karom.
-Akkor majd én megitatlak. - oda ültem hozzá és megkértem, hogy először vegye be a gyógyszert. Valamennyire sikerült is. Ezután átöntötöttem egy szívószálas pohára a teát és úgy adtam neki.
-Kössz!
-Hé. Jól vagy vöröske? Nem akarom, hogy lebetegedj amikor most nyírtunk ki egy embert.
-Nyírtunk? Csak te voltál! Engem nem vonj bele.
-Jól van na.
-Te még emlékszel, hogy milyen volt régen. - szürcsölgetett bele a teába.
-Ezt meg, hogy érted?
-Hát. Tudod, 10 évvel ezelőttre.
-Ja, igen.
-Csak ennyit mondasz?
-Miért mit kéne mondanom? - néztem rá felemelt szemöldökkel.
-S-semmit. - köhögött egyet kettőt.
-Nemám megfulladsz törpilla.
-Még egyszer t-
-Shhtt! - tettem az ujjamat a szája elé - Ne erőltesd meg a torkodat.
Kis idő múlva megitta a teát és megvártam amíg elaludt. Szinte semmit nem változott Az óta. Ugyan annyire félt mint akkor még sem mutatja ki. Emlékszem mennyi mindent csináltunk azon a napon.
Tévét néztünk. Pont akkor ment Chuuya kedvenc sorozata ami nekem is nagyon megtetszett.
Körbevezetett a ház körül mivel azt hitte, hogy többször megyek majd át.
És toltuk egymást talicskával. Majd tanítgattam de sajnos nem sikerült rendesen elsajátítania mások lebegtetését.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Vajon azóta már megtanulta? Biztos hiszen ez már 10 éve volt. Azt mondtam neki, hogy ő lesz a világ legerősebb embere... 100%, hogy edzett... Bár én akartam volna neki megtanítani.
