Ha Megállíthatnám Az Időt

15

~Chuuya szemszöge~

Dazai felső teste és a hátam össze ért amikor fürödtünk. Egyáltalán nem tudtam, hogy reagálni rá. PEDIG Ő MONDTA, HOGY NINCS LESKELŐDÉS! Most meg a hajamat mossa...

-Chuuya... - suttogta Dazai.

-Hmmm...?

-Fáradt vagyok...! - majd rádölt a vállamra és gyengéden átölelt.

-D-dazai!!! - pirosodtam el és szedtem le magamról.

-Chuuya...

-M-mi van!? - fordultam hátra hozzá egész testel.

-Semmi...csak köszönöm, hogy ma megmentettél! - mosolygott mint egy angyal. Ha nem lennék meztelen én esküszöm megöleltem volna....!!

-Sz-szívesen - fordultam vissza.

-Chuuya! Ne fordulj meg...!

-M-mit akarsz még Dazai!? - kiabáltam a képébe paprika piros arccal.

-Szeretnélek átölelni téged Chuuya...de nem lehet.

-D-dazaiiii! Térj észhez! - fordultam meg és leöblítettem mégegyszer a hajamat. Majd mit sem érdekelve átgondolatlanul gyorsan vissza pördültam és neki ugrotttam.

-Chuuya..! - ölelt át engem. Furcsa volt nagyon. Végül is....rajta feküdtem amikor mi...VÁRJUNK CSAK! MIT TETTEM???! NEKI UGROTTAM AMIKOR MEZTELENEK VAGYUNK? RÁDÁSUL EGY KÁDBAN? 15 ÉVESENNN!???? Maga a rémálom.....! De nem ellenkezett nem tudom miért, de legalább kiélvezhettem amíg tartott. Mivel nagyon hideg volt már a víz először én szálltam ki és öltöztem fel majd utánam Dazai. Bárcsak megállíthattam volna az időt... Amikor ő is kiért megállt a polca előtt majd a könyve felé nyúlt. Megcsókolta és betette egy fiókba.

-Dazai, minek tetted el a könyvet?

-Egy ideig nem akarok az öngyilkosságra gondolni. Csak rá.

-Értem... - szomorodtam el mivel tudtam, hogy arra a lányra gondol. Talán Gin az? Hmmm...nem hiszem.

-Sajnos nem érted Chuuya... - mosolygott rám.

-Hee..?! Tudom, hogy valami lányra gondolsz...! - tettem keresztbe a kezem.

-Látod. Mondtam, hogy nem érted. - majd eltűrte a hajamat. Az érzelmeimet nem tudtam irányítani és olyan piros voltam mint egy paprika.

-D-dazai ne szórakozz velem...!

-Ki mondta, hogy szórakozok?

~Dazai szemszöge~

Közeledtem felé lassan. Majdnem már sikerült elérnem azt a zónát ahol letudnám kapni de épp valaki benyitott és visszább kellett lépnem.

-Látom sikerült megfürödnetek! - mosolygott Mori.

-Mit akar főnök? - kérdeztem piros szemekkel.

-Csak bekukkantottam. Mivel nincs áram és sötét van mindehol hoztam egy gyertyát is nektek.

-Köszönjük! - mondta Chuuya majd elvette.

-Jó szórakozást! - csak mosolygott egyet és kiment az ajtón.

-Apám ez ijesztő volt. - szólalt meg újból Chuuya.

-Chibi, ameddig itt vagyok nem kell félni!

-Mondtam már, hogy nem vagyok Chibi! Chuuya Nakahara vagyok! Nem kislány vagy kutya! - vágta be a durcit.

-Hmm... - tettem egy széles mosolyt az arcomra majd közelebb léptem hozzá - De a attól még a gazdid lehetek? Ugye, Chuuya?

-H-Hülye vagy...hülye vagy Dazai Osamu.... - vörösödött el.