Ha Megállíthatnám Az Időt

19

-Na akkor megyünk Chuuya-kun? - kérdezte Oda.

-I-igen..!

-Majd még találkozunk, Dazai! - mondta Odasaku.

-Igen. Sz-szia! - felelte Chuuya is enyhén piros arccal.

Nos legalább van egy kis időm magamra! Hmm vajon milyen öngyilkosságot kövessek el? Úhh, van egy felakasztós és egy olyan amiben mérget iszok meg. De találtam egy érdekeset amiben semmit sem kell csinálnom, csak ülnöm kell több órán át a melegvízben ameddig el nem pattanak az ereim. Ahh, nem tudok dönteni! Remélem Chuuya-nak nem lesz semmi baja...

~Chuuya szemszöge~

Remélem Dazai nem csinál semmi butaságot ameddig nem leszek mellette. Nagyon aggódom érte hiszen én vagyok a...kutyája. Igen, a kutyája ezért. Ezért meg kell őt védenem! Ahh, kit is áltatok. Csak simán megakarom védeni...barátként! Igen, csak barátként...Ez az egész egyoldalú. Dazai nem fogja viszonozni. Bárcsak az az álom örökké tartott volna. Szeretném a való életben is az ajkaimon érezni őt...Szerintmém megölelni őt...Szeretném ha büszkén vállalna fel engem...Szeretném...szeretném, ha Ő az enyém lenne...Atyám de mázlista lehet az a lány...

-Oi, Chuuya min gondolkozol?

-É-én??! I-izé öm semmin! - pirosodtam el.

-Mostanában - kaptam fel a fejem - nagyon közel kerültetek egymással Dazai-val? Nemde? - nézett rám.

-Hát. Nem hinném...csak barátok vagyunk asszem!

-És...te csak ezt akarod? - nézett maga elé Oda.

-Hehhhh...?!!

-Úgy értem, hogy te és Dazai magyon össze illetek és láttam az nap ahogy ölelkeztetek amikor benyitott Akutagawa. - nevetett fel.

-Chh..! Azzal a seggfejjel?! Inkább meghalok..! - vörösödtem el.

-Nem hinném, hogy ennyire utálnád..! Chuuya-kun tudod látszik rajtad, hogy te nagyon kedveled Dazai-t. És hogyan mondjam Dazai-n is látszik, hogy kedvel téged.

-Hee... - halkult el a hangom - Dazai... - ökölbe szorítottam a kezem - Dazai csak egy partner...

-Ha te mondod..!

Pár óra múlva fel is mértük a terepet és mivel ismeretlen arcot nem láttunk nem kellett bunyózni más szóval hazamentünk.

-CHUUYAAAAAAAAA! - közelített felém futva Dazai - Annyira aggódtam érted...-majd magához ölelt.

-I-izé..! Én is vagy mi... - öleltem vissza.

-Csak partneeeeer. - susogta Odasaku - Nos akkor én már mennék is! - rámkacsintott.

-Áhhh! Fáradt vagyok..! - ásított Dazai.

-Én is..! - ásítottam.

-Nos akkor feküdjünk le! - majd felemelt és kézben vitt.

-HÉ! Dazaiiii! - pirosodtam el - T-T-T-T-T....

-T-T-T. - nevetett - Apám, mikor fogsz megtanulni beszélni? - nézett rám.

-Chh..! Tegyél l-le..! - mondtam paradicsom vörös arccal.

-Hát ha te akarod.

-V-Várj..! T-talán j-jó lesz ha a k-k-kezedben viszel..! - görbítettem százfelé a számat.

-Igen is kapitány! - nevetett egyet.