Ha Megállíthatnám Az Időt

5

Egy sötét üres sikátorral voltunk szemben. Nem hallottam mozgolódást. Elég furcsa volt.

-Chuuya várj meg itt! - tettem elé a kezem.

-Kizárt! Hogy itthagyjál mi? - méregetett.

-Bízz bennem ha bemegyünk mind a 2-en nem tudok rád vigyázni de ittkint biztonságban vagy.

~Chuuya szemszöge~

-Chh! De siess vissza! - tettem keresztbe a kezem.

Rábólintott és bement rá körülbelül 5 percre meghallottam egy lövés hangot. Azonnal befutottam.

-Hé Dazai! - kiabáltam de egyből lefagytak a szemeim amikor megláttam őt.

-Mi az Chuuya? - Dazai megölt egy embert... Nem hittem volna, hogy ennyire nyomja majd a szívemet ez a munka.

-Te-te megölted? - néztem rá megdöbbent szemekkel.

~Dazai szemszöge~

-Nem. Vagy is nem tudom. Lehet él még de akkor is meghal 5 perc múlva szóval ha ezt is nézzük akkor igen. Megöltem. - tettem egy kis vigyort az arcomra. Látszólag Chuuya össze esett fizikailag és lelkileg is.

-Te...egy gyilkos vagy? - kérdezte rémült arccal a földön.

-Nem mondanám magam annak - segítettem fel a földről - csak megszabadítom őket a fájdalmaktól.

-Te neked is vannak?

-Hát. Talán.

-H-hogy lehetsz ennyire nyugodt amikor m-megöltél valakit?

-N-ne m-motyogj. - nevettem fel - Nem kell tőlem félni. Nem bántok senkit sem akit szeretek. És amúgy is alapjáraton csak akkor lövök ha veszélyben vagyok. Az a fickó elakarta vágni a torkomat. De még ehhez is böszme volt.

-Hány embert öltél már? - remegtek a kezei.

-Hmm. Jó kérdés. Magam sem tudom. Egyszer majd neked is kell ölnöd, hogy a csapatod vagy a saját életedet meg tudd menteni. Én ezt 5 éve csinálom. 10 éves voltam amikor anyám kinyírta apámat és utána öngyilkos lett. Elküldtek egy árvaházba de nem volt ott semmilyen öröm sem bánat. Unott volt az egész. Egy gyerek megakart verni de én beleállítottam egy ceruzát a szemébe. A rendőrök elakartak kapni de akkor már kint voltam és akkor fogadott be Morai-san. Azóta vagyok Dokkmaffiás.

-Ezt nem is tudtam...Sajnálom. - hajtotta le a fejét.

-Chh! Engem nem kell sajnálni. A sajnáltatást hagyd meg annak akinek ténylegesen szüksége van rá.

-Te ennyire nem szereted ha kedvesek veled az emberek!?

-Na ide figyelj! - megfogtam a ruháját és felemeltem - Kurvára nincs kedvem veled szórakozgatni! És kurvára más az életem mint neked! Engem nem tudott más felnevelni mint téged! Biztos nagy trauma lehetett átélni, hogy az egész családodat elveszítetted! De még csak 5 éves voltál nem tehettél semmit! De én tehettem volna! De kurvára nem csináltam semmit! Olyanná váltam mint anyám! De nekem nem lesz senkim. - nevettem fel - Nem lesz senkim mert még azelőtt megfogok halni! Én fogom magamat kicsinálni! Nem tudom, hogy hogy de kicsinálom magamat! Ha kell beszedek 100 tablettát egyszerre csak múljon már el ez az érzés! - letettem a földre és éreztem, hogy valami meleg lefolyik az arcomon - Érted már vöröske!? Ez ellen nem tehetek semmit. Aki megszületik meg is hal csak az a kérdés, hogy mikor vagy, hogy hogyan! Ez egy túlélő játék, bármit csinálhatsz benne. Csalhatsz de tisztességesen is játszhatsz. Én most csalni fogok és megfogok halni.

-D-dazai... - nézett rám könnyes szemekkel - sajnálom. - ölelt át.