Ha Megállíthatnám Az Időt

20

-Nos itt is vagyunk. Menj fürödj le Chuuya-kun! - mondta Dazai.

-J-jó..! - nyeltem egy nagyot és bementem. 30p múlva készen is voltam. Dazai nem akart még lefürödni azt mondta, hogy később.

-Hé Chuuya?

-Hmm...!?

-Nem akarsz mellém feküdni?

-M-M-miiii?! - gőzölgött fel az arcom.

-Na, akarsz vagy nem? - nyújtotta ki a kezét.

-F-F-Felőlem...! - nagy nehezen piros arccal mellé tudtam feküdni. Ő csak rám nézett csak a könyvet olvasta. Kezdett kényelmetlen lenni ézért rátettem a mellkasára a fejem.

-C-chuuya..!?

-H-H-Ha b-b-baj é-én -

-Nem Chuuya, csak megleptél. - vágott bele a szavamba és adott egy kis puszit a fejem tetejére.

-Ehhhhh...!? - pirosodtam el.

-Mi az? Nem tetszett..?!

-D-de! Vagy is! Nem, fúj..!

-Hhh..! Ha te mondod vöröském! - nevetett fel.

Mivel mondtam, hogy nagyon fáraft vagyok ezért elaludtam. Nem tudom, hogy utána mi történt.

~Dazai szemszöge~

Chuuya elaludt rajtam ezért gyors kimásztam alóla megfürödtem és vissza feküdtem mellé. Nem is olyan sokat kellett várnom, hogy álomba ringassam magam.

-Hehh? Már megint ebben a vöröses iszapban vagyok? - kiáltottam fel. Megint ugyan oda kerültem az álmomban.

~SOUKOKU~

-Ehhhhh..! Már megint ez a pisztolyos szarság mellé kerültem...! De....Hiszen ez volt az az álom amiben Dazai megcsókolt. - kezdett el futni kalapos barátunk az úton ami egyre közrlebb vitte Dazai-hoz.

Dazai is ugyan ezt tette mivel nem felejtette el az álmát. De amikor oda értek meglepődtek. Nem látták egymást.

-DAZAII! - kiabálta Chuuya.

-CHUUYAA! ITT VAGYOK! - tette ugyan ezt Dazai.

-Dazai..én nem látlak. - állt egy helyben.

-Chuuya. Én sem...Hallom a hangod, mint ha itt lennél előttem! - folyott ki pár könnycsepp Dazai barátunk szeméből.

-Én is. - nyújtotta ki a kezét Chuuya. Dazai is ugyan ezt tette mert késztette rá valami. A kezük egy pont után össze ért de még mindig nem látták egymást.

-Chuuyaa! - mosolygott fel a kötszeres.

-Dazai..! - folyott ki pár könnycsepp a vörös íriszeiből - Oly közel és még is oly távol...Nem de bár Dazai...?

-Pontosan Chuuya..! - majd magához ölelte a kalapos láthatatlan kezét.

-Dazai...Te csak barátként gondolsz rám? - kérdezte Chuuya.

-Nem. Én szeretlek téged Chuuya-kun.

Becsukták a szemüket és amikor kinyitották már látták egymást. Mind a kettő sírt a boldogságtól és az érzéstől, hogy ez nem a valóság.

-Én is...Én is szeretlek Dazai! - sírta el magát Chuuya majd Dazai-ra ugrott aki meg is tartotta.

-Bárcsak...bárcsak ez mind valós lenne Chuuya-kun..! - nyomta bele kis pofiját Dazai Chuuya vállába.

-Igen...bárcsak... - majd Chuuya lábujjhegyre állt és megcsókolta őt.

Az álmuk ezután egyből véget ért. Gyorsan levegőt kapkodva egymás mellett keltek fel. Egymás kezét fogva piros arccal félálmukból azt sem tudták, hogy az már a valóság-e.