Ha Megállíthatnám Az Időt

4

-Szerintem még nem is bántottál senkit. - húztam az agyát.

-Chh! - nekem támadott de amilyen lassú volt kikerültem.

-Ó szóval gravitációs képességed van. Ehhez képest eléggé béna vagy.

-Kinyírlak! - mondta majd nekem támadt de én elvettem az erejét.

-Na akkor mehetünk dolgozni. - mosolyogtam és a kezemet nyújtottam felé mivel elesett. Persze nem akarta, hogy segítsek neki, inkább előre ment.

Lassan én is odaértem Mori-san irodájába ahol már vártak rám. Teljesen nyugodt és komoly arccal mentem be. Bár a komolyságom megszűnt amint megláttam Chuuya maskaráját.

-Milyen ruha van rajtad?! - szakadtam a röhögéstől. Persze Chuuya csak mérgelődött és még mindig bevolt sértődve. Elvettem a sapkáját és felemeltem a magasba.

-Hé gyökér add vissza! - ugrált mint egy kis kenguru de még úgy sem érte el.

-Jajj Chuuya-kun így olyan cuki vagy! Olyan mint amikor egy kisbabának elveszik a cumis üvegét csak itt az a különbség, hogy te nem sírsz. Kár érte.

-Ne nevezz cukinak te kétlábon járó wc papír.

-Na rossz kutyus! - nevettem el magam.

-Moraiii-saan. - kiabált Chuuya mimt egy kisgyerek.

~Morai szemszöge~

Dazai váratlanul jött pont akkor adtam Chuuyának egy kalapot ami az enyém volt régen. Ez olyasféle befogadás. Bár nem sokáig volt a fején mivel Dazai elvette tőle és jó magasra emelte. Chuuya sehogy sem érte el. Dazai csak mosolygott Chuuyára még a kis méregzsák kiabált vele. Hiába olyan ellenségesek egymással. Ők barátoknak születtek. Dazai nagyon kedveli mivel már kiismertem az évek alatt. Ő így mutatja ki a szeretetét. Viszont Chuuyával még hátrányban vagyok őt még csak 2 napja ismerem. Viszont Chuuyának köszönhetem, hogy Dazai akit szinte a fiamnak tekintek nem halt meg és nem néz ki úgy mint aki ma szeretne meghalni.

~Dazai szemszöge~

A kis vöröske feladta. Felvettem a kalapot és azt méregedtem vajon mennyire lehet mérges Chuuya.

-Na, hogy áll? - kérdeztem én is méregető nézéssel Chuuyára.

-Chh! Olyan csúnya vagy mint mindig. - kis hazudós. Láttam, hogy elpirult.

-El-pi-rul-tál! - húztam az agyát és belemosolyogtam ezt a szót a képébe.

-Nem is igaz! - tette keresztbe a kezét majd gyors lekapta rólam a kalapját.

-Nyaaa hazudós! Tudom, hogy jól néztem ki. Igaz főnök? - tettem magam.

-Igen. - nevetett egyet. Komolyan nem értem hogy mitől lett ilyen boldog.

-Tudod te a faszomat! - megfogta a ruhámat és magával húzott a kis törpe - Még van munkánk félkegyelmű arra koncentrálj!

-Tudok járni - csúsztattam ki a kezemet a kezei közül - Nem szándékoztalak megsétáltatni.

-Chh! Akkora egy faszkalap vagy!

-Mondod te egy kalappal a fejeden. - már majdnem sírtam a nevetéstől, muszáj volt befejezni mivel odaértünk a helyszínre