Dazai Osamu egy öngyilkos hajlamú fiú. Sosem volt motivált. Sosem szerette a társaságot. Egy nap a Dokkmaffiához fordult ahol le is tanyázott egy időre. Bár ez nem volt elég neki a boldogsághoz. Egy este végleg véget akart ennek vetni, még egyszer c...
-Nem kéne utána menni? - kérdezte Chuuya vörös fejjel.
-Csak idő pazarlás...! - hajtottam ide oda a fejem.
-O-oké...
-Chuuya valamit akartál mondani mielőtt berontott volna Akutagawa. Mit akartál?
-S-semmit! H-hülyeség most már belátom! - rázogatta a fejét majd kiszáll az ölemből és lefeküdt az ágyára.
-Chh...Ez nem ér. - suttogtam magamba majd én is lefeküdtem.
~Dazai és Chuuya szemszöge Álmukból ~ Dazai szemszöge ~
-Fúj! Mi a rákom ez? - kérdeztem magamtól mivel persze álmodtam.
Itt minden rózsaszín és vörös. Meg valami nyálkás iszappban kell gyalogolnom. Hát ez maga a mennyország. Juhu...!
~ Chuuya szemszöge ~
-Bláá! Mi ezz??? Mindenhol pisztoly. Sőt ez egy pisztoly tenger, szó szerint.
Az ég kék volt még minden más fekete. Még én is, csak egy kettő színesebb csík kúszott végig rajtam.
~ SOUKOKU ~ (ez a kifejezés akkor lesz amikor betekintést nyerhetünk egyszerre mind a kettő szemszögébe)
Ez valahogy annyira ismerős! - mondta a 2 fiú egyenesen azt gondolva, hogy biztos van vége ennek az útnak.
-Meg is van! - mondták majd futni kezdtek.
Dazai a vörös míg Chuuya barnás fekete vonalakat követte.
Egy kis idő elteltével társaink bolyongálása után meglátták egymást a távolból. Futni kezdtek mert tudták, hogy csak álmodnak had ölelgesség meg csak itt egymást. De amint közeledtek egymáshoz az álom kezdett széthullani és sebek keletleztek mind kettőn. Szörnyen mélyre nyilaltak ráadásul a vérzés sem állt el.
-Chuuya! - nyújtotta Dazai a kezét.
-Dazai! - tette ugyan ezt Chuuya is.
A vörös és ugyan úgy a fekete útnak is vége szakadt amikor már csak 3 lépésnyire voltak egymástól.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Össze érintették fejüket és hasogató fájdalommal nézték egymás íriszeit.
-Ez csak egy álom. Ez nem a valóság Chuuya. - mondta Dazai.
-Igen. Ez csak egy álom! - csukta le a szemét majd elerett az eső.
Már csak azt kéne kideríteni, hogy melyikük álmodja.
-Chuuya. - ez csak egy álom, gondolta magában majd kalapos barátunk ajkára feküdt.
-Mhm. - mosolygott egyet halványan Chuuya, ő is csak azt hiszi ez csak egy álom ezért nem fél a visszautasítástól - Dazai! Én...szeretlek! - mondta két csókuk között.
-Chuuya...én is. - majd a kötszerpazarló lehajolt Chuuya magasságara és belefúrta a fejét a mellkasába.
Bár az álom nem tartott sokáig mivel hamar felkelt a nap.
Egyszerre ébredtek fel levegőt kapkodvad.
~Dazai szemszöge~
-Ó, jó reggelt Chuuya!
-N-neked is! - pirosodott el. Nem értem miért. De ez jelenleg nem is lényeg, gyönyörűt álmodtam...Ezt az álmot sosem akarom elfelejteni. Örökké bennem fog élni, ígérem Chuuya.
~Chuuya szemszöge~
Dazai elmosolyodott. Úgy láttam vissza gondol valamire. De ez most mindegy. Valami elképesztőt álmodtam! Igaz, a varázslatos része alig tartott 1 percig mert felkeltem. De ha az időt megállíthattam volna...
-Chuuya, min gondolkozol? - kérdezte Dazai.
-Csak jót álmodtam...és te?
-Furcsa mert én is. És mond csak, mit álmodtál?
~SOUKOKU~
-Enyém lehetett végre az az ember akit szeretek...-majd Chuuya egy kis mosolyt tett az arcára és megfogta egyik ujjával az ajkait. Még mindig érezte rajta a másikét.
-Az jó lehet! - mosolygott Dazai bár belülről sújtotta a fájdalom, hogy Chuuya mást szeret.
