Ha Megállíthatnám Az Időt

16

-Nyaaa Chuuya ez csúnya volt. - léptem mégközelebb.

-Dazai! Ne közelíts felém kérlek! - vörösödött el még jobban majd hátrálni kezdett lehajtott fejjel a kalapos barátunk.

-Tán baj?-mosolyogtam.

-I-igen!

-Hmm. - álltam le majd hátrébb léptem - Jó éjt Chuuya!

~Chuuya szemszöge~

-Neked is...!

Talán valami rosszat tettem? Végül is én csak a helyes utat választottam! Nem tudom mit akar velem ez wc papír de nem tetszik...vagy is...

-Ó! Ne haragudj Chuuya de én még egy kicsit fent hagyom a gyertyát.

-Nem baj. - lefeküdtem az ágyamra majd ellentétes irányba fordultam, hogy ne lássam mit csinál. Egyszer csak meghallottam, hogy kinyit egy fiókot majd lapozgat egy könvyben, csak nem.....? - Dazai...?! - még mindig nem fordultam felé - Mit olvasol?

-Egy jó könyvet. - többet nem is mondott.

-Miért? Miért Dazai?!

-Mit miért?? - komolyodott el a hangja.

-Miért akarsz öngyilkos lenni!? Miért akarod eldobni az életed?! Miért akarod eldobni a maffiát? Miért akarsz eldobni.....engem....?

-Olyat nem tudok eldobni ami sosem volt az enyém Chuuya.

-Miért vagy ilyen negatív?! - álltam fel majd idegesen felemeltem ruhájánál fogva könnyes szemekkel.

-Miért vagy ilyen pozitív? - vágott ugyan olyan unott képet mint mindig.

-Mert az jó dolog! - kifolytak a könnyeim minek hatására Dazai megrezzent.

-C-chuuya? Te sírsz??

-Igen te balfasz! Nem akarlak elveszíteni! Érted?! - sírtam tovább majd elengedtem és átöleltem szorosan.

~Dazai szemszöge~

Az ölelése olyan ismerős. Mint ha ezerszer ölelt volna már át pedig vsak 3 alkalommal...

-Chuuya...engedj el....olvasni szeretnék! - szorítottam ökölbe a kezem. Ő nem úgy gondol rám mint én rá...

-És mivan ha nem foglak elengedni? Mivan akkor ha többet nem akarlak téged elengedni Dazai?

-Chuuya...-folyott ki valami melegség a szememből majd én is átöleltem őt.

-Dazai...többet te se engedj el! Ne menj a fény felé még akkor sem ha nem látsz! Maradj velem és én segítek neked! Segítek neked bármiben Dazai! - folyott le Chuuya könnycseppe a vállamon.

-Chuuya! Ne sírj! Az a gyengéknek való! - majd én is bőgtem tovább még megfogtam a vizes haját és a testemhez húztam. Ő belefúrta a buksiját a pólómba és még szorosabban átölelt.

-Dazai én....

-Sírást hallottam! Midenki rend- Akutagawa törte be az ajtót. Megrezzent amikor meglátt, hogy Dazai ölében ülök és ölelgetem őt - Akkor én nem is zavarok tovább! - tette fel a kezeit és hátrált majd elfutott.

-Te Chuuya....? - csuklott fel a hangom.

-Én izé, öm, semmi! - nem tudom mit akart volna mondani de...tuti hazudik.