Ha Megállíthatnám Az Időt

2

-Elég lesz mára a drámából. Kérlek foglalj helyet Dazai-kun. - egyből le is ültem de jó messze a törpétől - Nos azért hivattalak be titeket mert szeretném ha együtt dolgoznátok tovább és megakartam köszönni Chuuya-kunnak, hogy megmentette Dazait.

-Maga erről honnan tud? - kérdeztem meredt szemekkel - Ja és 100% nem fogok ezzel a kis törpével dolgozni! Csak hátráltatna! - tettem keresztbe a kezem.

-Dazai-kun! Az embereim mindent figyelnek és Chuuya-kunt azért akarom társadnak mivel ő az egyetlen veled egy korú. Ráadásul ő a híres Nakahara klán utolsó túlélője.

-D-dehát a Nakahara klán kihalt? Nem? Hiszen kivégezték őket...- kezdtem értetlenkedni.

-Ja kivégezték az egész családomat! A szemem láttára! És kurvára nem tehettem semmit te seggfej 5 éves voltam. Csak annyit tehettem, hogy elbújok. - halkult el a végén a hangja.

-Dazai! Szeretném ha olyan ember vállna belőle mint belőled! Mostantól partnerek vagytok. - felállt Mori és kinyitja az ajtót - Köszönöm, hogy meghallgattatok! Oh és holnapra lesz egy megbízásom nektek, és Chuuya mostantól te is itt laksz. Már átcuccoltunk. Érezd magad otthon!

-Úgy lesz. - ment ki az ajtón a kis vöröske.

-Főnök! Ezt muszáj?

-Dazai. Őszintén sajnálom de szobatársak lesztek! - tett egy rövid mosolyt az arcára. Sosem mosolyog mi a faszt képzel?

-Na jó! Esküszöm felfogok mondani amint megunom ezt a törpét! - kiabáltam a neki.

~Chuuya szemszöge~

Az őrök elkísértek a szobámhoz. Érdekes az én ágyam mellett volt 1 másik. Valószínűleg lesz egy szobatársam. Chh! Utálom a társaságot. Ráültem az idegen ágyára és elkezdtem beszívni a szoba illatát. A felét az én illatom töltötte be a másik felét az idegen illata. Az az illat ami össze keveredett az enyémmel olyan volt mint egy női parfüm.

~Dazai szemszöge~

-Hé! Törpe ha lehet leszállnál az ágyamról! - tettem keresztbe a kezem míg nekitámaszkodtam az ajtónak.

-Mi a faszt keresel itt?????! Csak azt ne mond, hogy te vagy a szobatársam!

-De bazdmeg mondom! Én sem örülök neki hidd el!

-Hinni templomba! - ugrott le az ágyamról és felfeküdt az övére hátat fordítva nekem. Én csak leültem az én ágyamra felkapcsoltam a kislámpát és tovább olvastam a "Öngyilkossági kézikönyv" - et. Elég tömörek a betűk ráadásul jó sok lehetőség van benne. Eddig majdnem mindegyiket kipróbáltam kivéve azokat amiket még nem olvastam.

-Hé múmia! Aludni szeretnék! Kapcsold le a villanyt! - mormogott.

-Még csak 19:00 óra. És amúgy meg ez az én szobám volt előbb majd eldöntöm mit akarok benne csinálni. - és tovább olvastam. Nem nagyon érdekelt.

~Chuuya szemszöge~

Elmentem fürdeni majd ettem és körülbelül 20:00 lehetett amikor vissza értem.

-Hé múmia! Nem akarsz talán enni vagy fürdeni?

-Nem vagy az anyukám, hogy eldöntsd mit csinálok. - lapozott egyet a könyvében, nem tudom mit tud rajta annyit olvasni - És amúgy még nem fejeztem be ezt a fejezetet. - nézett rám.

-Chh! - vissza feküdtem az ágyra és próbáltam elaludni de a lámpától nem sikerült sehogy sem.

*3 órával később*

-Mi a faszt olvasol eddig! - kiabáltam rá de egyből befogtam a számat mivel amikor odafordultam megláttam, hogy alszik. Annyira köcsög nem vagyok, hogy felkeltsem. Biztos ma eleget dolgozott. Habár nem hiszem, hogy ma dolgozott volna. Elvettem tőle a könyvet és megnéztem mit olvas ennyire. "Öngyilkossági kézikönyv". Ez az ember egy öngyilkos mániákus?! Nem csoda akkor, hogy az nap is leugrott a torony tetejéről. Letettem a könyvet az asztalra és betakartam az egyik + takarómmal, lekapcsoltam a villanyt és én is vissza feküdtem.