Az Álarc Mögött | Befejezett |

22.

Nolan a bál után Liamékhez ment, úgyhogy nem kellett félnem a lebukástól. Apuék már aludtak,ezért halkan mentem be a házba. A fürdőben nem kevés erőfeszítésbe telt, hogy leszedjem magamról az összes sminket, de olyan 20 perc után sikeresen távoztam a szobámba. Kibontottam a hajamat is, aztán gyors lezuhanyoztam, végül hanyadtdőltem az ágyamon.

Annyi gondolat suhant át az agyamon néhány perc alatt, hogy képtelenség lett volna elaludni.

De végülis nem számított. Találkoztam realityvel. Igaz, hogy álarcban, de nem ez a lényeg. Kiderült hogy nem egy szélhámos, vagy ha mégis, akkor nagyon jól színészkedik.

Ez az este után csak még jobban kedveltem.

Írtam Junenak, hogy minden rendben volt, majd holnap mesélek, aztán becsuktam a szemem és csak vártam, hogy elaludjak.

Végre végre téli szünet volt! Ennek örömére a szüleim hagytak 10-ig aludni. Mikor felkeltem, az első dolgom volt, hogy valami reggeli után nézzek. Előző este nem vacsoráztam, úgyhogy ezt sürgősen be kellett pótolni.

Apu és Chloe a konyhában voltak.

-Jó reggelt szívem - nyomott egy puszit a fejem tetejére apa - mesélj, milyen volt a bál? - érdeklődött.

-Jobb, mint amire számítottam. Nem fogjátok elhinni, de táncoltam Nolannel - újságoltam nevetve.

-Nolannel? És nem ismert fel? - csodálkoztak.

-Azt mondta, nagyon ismerős vagyok neki és hogy van egy Lana nevű unokatesója, aki megszólalásig hasonlít rám.

-Ezt el se hiszem! - nevetett Chloe.

-Majd egyszer az orra alá dörgölöm, de nem most. Egyelőre nem tud róla, hogy ott voltam, és szeretném, hogy ez így is maradjon - mondtam határozottan, és tudtam, hogy bennük megbízhatok.

Két pirítóssal és egy gyümölcsturmixszal később visszatértem a szobámba. Lassan el kellett kezdeni gondolkodni a karácsonyi ajándékokon. Aztán ha a gondolkodás része megvan, el kell menni megvenni őket. Pedig határozottan nem kedveltem a tömeget a plázákban és az üzletekben. De ezen minden évben túl kellett esnem. Szerencsére June felajánlotta hogy menjünk együtt. Egymás ajándékát meg majd elintézzük sunyiban.

Lusta voltam elmenni a laptopomig, szóval a telefonomon nézegettem Pinteresten ajándékötleteket, mikor üzenetem jött.

reality:

Felébredtél már?

Vigyorogva kezdtem el gépelni.

destiny:

Már reggeliztem is😁

reality:

Nem vagy semmi😅

destiny:

Kitaláltad már, hogy ki lesz az az ember, akinek megmutatod a valós éned?

reality:

Talán... Ha lesz rá alkalmam, akkor tudok valakit, aki pont megfelelne, hogy az őszinteségem áldozata legyen

destiny:

Áldozat? Én inkább nyertesnek mondanám