Az Álarc Mögött | Befejezett |

20.

-Akkor elmentünk hugi!

-Jó szórakozást! - kiabáltam ki a fürdőből. Egyből eszembe jutott a Junenál töltött este:

-Hé Sky, szerinted nyissuk ki az ablakot?

-Nem ártana, elég meleg van...

-Jó, de ne felejtsük el becsukni, még a végén megfázunk éjszaka.

Mondanom sem kell, elfelejtettük becsukni. Junenak nem lett semmi baja, igazából én is csak berekedtem. Szerencsére.

Ha Nolan abban a pillanatban látott volna, biztosan furcsán néz rám. Ott álltam a tükör előtt kész frizurával, a smikemmel szórakozva. Semmi extrémet nem terveztem, a szokásos korrektor-szempillaspirál - kombó mellett használtam egy kis kontúrt, egy halvány szemhéjfestéket és egy világosbarna rúzst.

A hajammal sem bajlódtam sokat: bal oldalt lent egy laza kontyba fogtam, és itt-ott kihúzgáltam egy-egy vékony tincset.

Elégedetten néztem meg magam a tükörben. Aztán eszembe jutott a fülbevaló. Chloetól külön erre az alkalomra kaptam egy egyszerű, de nagyon szép köveset. Ez határozottan javított az összhatáson.

Fújtam magamra egy kevés parfümöt, amit még talán egy karácsonyra kaptam valami nagyszülőtől, végül pedig felhúztam az ezüstgyűrűmet.

A neheze csak ez után jött: felhúzni úgy a ruhát, hogy közben ne rontsam el a hajamat vagy a sminkemet.

Kellemes meglepetésként ért, hogy miután valahogy sikerült felszenvedni magamra, a hajam valahogy természetesebben nézett ki, jobban hasonlított arra, amit "messy bun" - nak neveznek.

Hallottam, ahogy a két fiú elmegy. Liam nem jött fel, csak az autójában várta a bátyámat. Megbeszélték, hogy együtt mennek.

Nem sokkal később pedig Chloe kopogott az ajtón.

-Édesem, itt van June - mondta, mire elvégeztem az utolsó és talán legfontosabb simítást: beletűztem a vörös rózsát a kontyomba. Ezután kinyitottam az ajtót és kiléptem.

Apu is ott állt a lépcső tetején, az ajtónyitódás hangjára pedig felém fordult. Kis ideig csak néztek, mint akiket megbabonáztak. Chloe reagált először.

-Jaj, kincsem, milyen elragadó vagy! - ölelt meg óvatosan, vigyázva hogy ne rontson el semmit.

-El sem hiszem, hogy te vagy az kislányom - lépett közelebb apu is.

-Nem semmi - szólalt meg a háttérből June, aki ezek szerint közben feljött az emeletre. -De most sietnünk kell,ár így is késésben vagyunk - kopogtatta meg a csuklóját.

-Menj csak Sky, és jó szórakozást!

-És csak óvatosan az alkohollal - tette hozzá apu. Nem mintha olyan gyakran innék.

-Rendben, rendben - legyintettem és még beszaladtam a szobámba a táskámért. Előre összekészítettem, úgyhogy csak fel kellett kapnom, és már rohantam is az autóhoz. Illetve... A rohanás túlzás, ugyanis magassarkúban ez nem egy egyszerű történet. Inkább csak siettem.  

Bepattantam June mellé a hátsó ülésre. Ő is nagyon jól nézett ki (hozzá kell tenni, hogy szemmel láthatóan sokkal több időt áldozott a sminkjére, ami jóval feltűnőbbre sikerült, mint az enyém). Rajta egy világoskék ujjatlan ruha volt, nagyon jól állt neki.

-Akkor irány a bál!

-Apu, itt ki tudsz tenni minket? - kérdezte a barátnőm pár sarokkal a kibérelt csarnok előtt.