Az Álarc Mögött | Befejezett |

5.

-Még mindig nem hiszem el! - mondta el a nap során vagy századszor Nolan. - Hogy lehet valaki ennyire talpraesett? - csodálkozott rá.

-Egész nap ezt hajtogattad. Nem unod még? - vágtam szenvedő fejet.

-Unni? Te nem érzed ennek a súlyát? És az a legrosszabb, hogy senki sem tudja, ki is ő valójában - siránkozott.

-Kivéve persze önmagát - bölcselkedtem.

A folyosón sétáltunk a kosárpálya felé. Úgy döntöttem, ma megnézem az edzést. Más lány mindent megadna azért, hogy láthassa a fiúkat edzés közben, de mint már említettem, nekem semmi hátsó szándékom nem volt ezzel. Kíváncsi voltam, mennyit fejlődtek nyáron.

-Jaj, de kis humoros valaki - gúnyolódott a bátyám. - Csak nem vagy féltékeny hugi?

-Ugyan mire? Hogy az egész iskola rólam beszéljen? És hogy senkinek ne mondhassam el, ki is vagyok valójában? - próbáltam a lehető legközönyösebb fejet vágni a dologhoz, reméltem, nem veszi észre az izgalmamat.

-Persze. Hisz most minden lány "destiny" helyében akar lenni, nem? - mondta és közben rám se nézett.

-És szerinted én átlagos vagyok? A te szemedben a "mindenki" közé tartozom? - tettettem felháborodottságot.

-Én...

-Nagyon jól esik. A saját bátyám bekategorizál holmi mindennapi unalmas emberek közé... - folytattam a gonosz kis játékomat.

-Én nem...

-Mostmár mindegy. Hiába próbálkozol, ebből már nem jössz ki jól - legyintettem és elfordultam, amolyan "ezt soha nem bocsátom meg' - stílusban.

-Ne haragudj, én nem így gondoltam. Nem akartalak megbántani hugi - esedezett a bocsánatomért.

Nem válszoltam, csak benyitottam a terembe. A pálya szélén már jócskán gyülekeztek a srácok. Mikor odaértünk, sorban lepacsiztam mindenkivel.

-Mizu Sky? - érdeklődött Briant.

-Tényleg kíváncsi vagy rá? Nolan éppen most adta tudtomra, hogy egy lapra vesz a suliba járó összes többi lánnyal - adtam a sértődöttet. Szegény Nolan. Szenyóság volt a részemről, de ez van. Megérdemli. A csikizésért.

-Tesó, ez komoly? - fordultak felé hitetlenkedve.

-Azt hiszed, hogy össze lehet hasonlítani a mi kis hugicánkat azokkal a libákkal? - korholták.
Összefontam magam előtt a karjaimat és kérdőn néztem rá. A szám sarkában mosoly bújkált. Nolan esdeklően pillanott rám. Én pedig a "nem tehetek semmit" - nézéssel válaszoltam. Nos igen. Rólunk mintázták a szerető testvér fogalmát.

-Én nem mondtam ilyet... - próbált védekezni, mire én egyre jobban mosolyogtam.

-Azt állítod, hogy Sky hazudott? - léptek hozzá közelebb.

-Nem ezt akartam mondani...

-Tehát bevallod, hogy igaz, amit mondott?

-Igen, vagyis nem, nem, dehogy, igazából...

-Gyanús vagy nekem tesó - néztek rá elítélően.

Természetesen ők is tudták, hogy csak szórakozok, de valakinem mégiscsak vissza kell fognia a csapatkapitány egóját.

Oliver átkarolta a vállamat és a pad felé terelt.

-Gyere hugi, hagyjuk itt ezt az alakot. Nem érdemli meg, hogy foglalkozzunk vele - húzta fel az orrát.
A többiek követték a példáját. Nolan pedig ott állt egyedül a pálya szélén. Tudtam jól, hogy nem sértődött meg. Valószínűleg leesett neki, hogy ez a bosszú a csikiért és elfogadta.