Az Álarc Mögött | Befejezett |

19.

Nem volt könnyű dolgom, mert úgy kellett készülni a bálra, hogy konkrétan senki ne tudjon róla.

Egy párszor már említettem, hogy nem nagyon járok társaságba (ha mégis, akkor csakis olyan helyre, ahol nincs ismeretlen), ezekre a helyekre pedig nem öltözök ki. Így nem meglepő, hogy például csinos cipőm nem nagyon volt. Ezt Junenal szereztük be egyik délután. Egy piros magassarkú mellett döntöttem, mivel ígéretemhez híven piros rózsát kellett raknom a hajamba.

Egyébként rájöttem, hogy túl sokat agyaltam azon, hogy ki lehet "reality". Úgyse tudok semmit biztosat, csak annyit, hogy Oliver és Briant gyanús. Valószínűleg közülük valaki, amit igazából nem is bántam volna. Ismertem őket, mindketten rendesek és ki tudtam volna nézni belőlük, hogy valamelyikük "reality". És ebbe belenyugodtam. Nem is mondtam neki, bár szinte biztos voltam benne. Ezeket a furcsa szavakat nagyon kevés ember hasznája, és lehet, hogy hülyeség, de majd úgyis meglátjuk.

A csapattal is egyre többet voltunk együtt. Elmentünk moziba, kávézni, vagy csak egyet beszélgetni. Furcsa volt, hogy szinte egy délután sem voltam otthon, mint ahogy egyébként szoktam. Úgy voltam vele, hogy ennél jobb nem is lehetne. Úgy látszott, hogy Elison is lenyugodott egy kicsit, mivel nem piszkált (mármint nem Skylart hanem "destiny"-t). A suliban is már szerencsére inkább a bálra koncentráltak, és a normálisabb tanárok már nem írattak dolgozatokat.

Liammel pedig változatlan volt a helyzet. Nem meséltem se neki, se Nolannek amit a csapattal beszéltem. Nem tartottam fontosnak. Ők pedig bár nem ígérték meg, tudtam, hogy nem mondják el senkinek amit hallottak. Bízhattam bennük.

-Kell még valami a bálra? - kérdezte June miközben a folyosón sétáltunk.

-Minden megvan, csak az álarc hiányzik, anélkül meg nem megyek sehova.

-Várj csak, milyen is a ruhád? - állt meg, én pedig előkerestem a telefonomat, hogy megmutassam neki a képet. -Nagy szerencséd van - folytatta miután meglátta a ruhát -Én kettőt rendeltem, mert nem tudtam dönteni. Van még egy fehér, ha érdekel - ajánlotta fel, én pedig megkönnyebültem. Semmit kedvem nem lett volna a délutánt különböző üzletekben tölteni. Főleg úgy, hogy megbeszéltük, hogy este átmegyek Junehoz. Rég csináltunk már ilyen ottalvós - beszélgetős estét.

-Akkor most hazamegyek és összeszedem a cuccomat. Este talákozunk - öleltem meg búcsúzóul, aztán elindultam a parkoló irányába, ahol Nolan már türelmetlenül várt az autóban.

-Fogtok valami izgit csinálni Junenal? - érdeklődött hazafelé.

-Beszélgetünk, esetleg sorozatot nézünk, nasizunk...

-Meg lelkiztek, miközben befonjátok egymás haját - fejezte be helyettem. -Azt kérdeztem, hogy valami izgalmasat csináltok - e.

-Miért, szerinted milyen egy izgalmas ottalvós "buli"? - mutattam macskakörmöt az ujjaimmal. -Taníts mester

-Elsősorban jó társaság kell. Nem akarlak megsérteni, de nem igazán értem, hogy Junenal hogy lehet jót szórakozni. - Nehezen bírtam ki, hogy ne szóljak közbe, de sikerült visszafogni magam, ő pedig folytatta. - Aztán valami jó videójáték...

-Inkább hagyjuk - szakítottam félbe, mert rossz volt hallgatni.

-Más lányok biztos fiúkról álmodoznának ilyenkor.

-Most kitaláltad a titkomat. Ez lett volna a mai nap fénypontja...

-Ugyan, Sky, ne haragudj meg azért amit most mondani fogok, de tudom, hogy te nem vagy egy ilyen típus.

-Mármint?

-Te nem szívesen beszélgetnél fiúkról. Mármint nem olyan értelemben. Neked az össze fiú ismerősöd a barátod - magyarázkodott.