Az Álarc Mögött | Befejezett |

17.

Skylar szemszöge:

-El sem hiszem! Ötös lett a fizika! - ugrottam Nolan nyakába.

-Komolyan? - ölelt át ő is.

-Csak egy hibám lett, de az meg nem érdekel - legyintettem, mire ő felnevetett.

-Lesz még órád?

-Nem, mára végeztem - feleltem.

-Akkor mehetünk?

-Mindjárt, csak még beszélek valakivel. Nyugodtan várj meg az autóban, mindjárt jövök én is - indultam el az ellenkező irányba.

Odaértem Nolan szerkrényéhez. Liam szokás szerint ott állt, épp a cuccait szedte össze.

Odaléptem hozzá és elé tartottam a dolgozatomat. Pár pillanat alatt végigfutotta, majd büszkén nézett rám.

-Gratulálok! - mondta egyszerűen.

-Ezt neked köszönhetem - néztem a szemébe, majd megöleltem.

Először kicsit meglepődött, de hamar kapcsolt és viszonozta az ölelést.

-Ezentúl ha valamit nem értek, téged foglak hívni - tettem hozzá mosolyogva.

-Csak nyugodtan.

-De most megyek, mert Nolan már vár - köszöntem el.

-Sky - szólt utánam Liam, mire megfordultam. - Jössz a bálba?

Hát mit ne mondjak, eléggé meglepődtem.

-A bálba? Hát... - nem akartam hazudni. -Még nem tudom.

-Rendben - pillantott lefelé, de aztán visszavarázsolta a mosolyát és elköszöntünk.

Nolan valamit nagyon magyarázott az autóban, de nem igazán figyeltem rá. Azon törtem a fejem, amit Liam mondott. Vagyis inkább ahogy mondta. Olyan... Szomorúnak tűnt, vagy igazából nem is tudom, mikor mondtam, hogy nem valószínű. Mi lett volna, ha azt mondom, megyek?

Gondolataimból szokás szerint a bátyám zökkentett ki.

-Hé hugi! - fordult felém. Megeshet, hogy nem először szól.

-Igen? - kérdeztem vissza szórakozottan.

-Hallottad, amit az előbb mondtam?

-Persze, csak inkább ne kérd, hogy megismételjem -húztam el a számat.

-Tehát nem figyeltél - bólintott és újra az utat figyelte.

-Ne haragudj, kicsit elgondolkoztam...

-Azt látom. Mostanában viszonylag gyakran előfordul, nem? - nézte még mindig az utat.

-Hát, tudod, sok a tanulnivaló, meg ilyenek - kamuztam.

-Igen, persze - mondta, mintha elhinné.

-De komolyan - próbáltam igazolni magamat.

-Még csak november eleje van, nem ártana kicsit összeszedni magad.

-Igyekszem...

Lassan eltelt a november. A tanulnivaló egyre több lett, a napok egyre rövidebbek, az idő egyre hidegebb.

"Reality"-vel is egyre többet beszéltünk. Nem tudom, ő hogy volt vele, de én úgy éreztem, hogy megbízok benne, és bármilyen furcsa, de annak ellenére, hogy még mindig nem tudtam, ki ő, így december elejére már szoros barátság fűzött minket össze. Ez így most nyálasan hangzik, inkább mondom úgy, hogy kicsit olyan volt nekem, mint Nolan.