Az Álarc Mögött | Befejezett |

4

Reggel még pizsiben,félálomban vonszoltam le magam a lépcsőn. Meglepődtem, hogy nincs a konyhában Chloe, pedig az elmúlt x évben szinte minden reggel ott állt a főzőlap előtt, mikor felkeltem és reggelit készített.

Megakadt a szemem az asztalon, ahol egy tányér muffin volt. Mellette egy cetlit láttam.
"Korábban kellett elmennünk, majd este találkozunk! Jó étvágyat!😘" - állt rajta.
Hát, jó. Az a lényeg, hogy van kaja. A tányéron 6 muffin volt. Ebből megeszek reggelire kettőt, a többit pedig elviszem az iskolába... - osztottam be magamban. Nolan még nem kelt fel, így hogyha anélkül rejtem el, hogy észrevenné, nem fog tudni semmiről. Amiről pedig nem tud, az nem is fáj neki. Majd vesz valamit a büfében vagy tudom is én. Még pár másodpercet gondolkodtam, aztán tányérostul felkaptam az egészet és iszkoltam volna fel a szobámba, de ahogy megfordultam, nekiütköztem valaminek. Vagy inkább valakinek. Nolan kócosan, szintén pizsamában állt előttem, csípőre tett kézzel. Tekintete a kezemben lévő tányérra siklott, majd vissza az arcomra.

-Hova hova? - vonta fel szemöldökét.

Asszem lebuktam...

-Én... Be akartam vinni a szobádba, hogy ezzel ébresszelek - próbáltam elővenni az angyali vigyoromat.

-Biztos? Már azt hittem az egészet el akarod dugni előlem. Ilyenre még csak nem is gondoltál, ugye? - tette fel a kérdést, teljesen feleslegesen. Hát, úgy látszik ezt a mosolyt még gyakorolni kell.

-Hogy feltételezhetsz ilyet rólam? - vágtam ártatlan arcot és lassan hátrálni kezdtem. Sajna beleütköztem a konyhapultba.

-Nem vagy túl meggyőző hugi... - csóválta meg rosszallóan a fejét, majd elindult felém. A tányért védőpáncélként tartottam magam elé, remélve, hogy elterelhetem a figyelmét, de rá se nézett, csak jött és jött, míg végül megállt előttem.

-Egy muffint? - próbáltam bevetni az utolsó kártyámat. Kivette a kezemből a tányért és lerakta mellém a pultra, majd nemes egyszerűséggen a vállára kapott, mint egy zsákot.

- Nolan Austin Turner! Ha jót akarsz magadnak, most szépen leteszel a két lábamra! - keménykedtem, de közben úgy éreztem magam, mint Fiona, mikor Shrek kapta így a vállára.

-És mesélj, mit fogsz csinálni velem? - vágott vissza, miközben a szabad kezével felvett egy muffint és beleharapott.

-Ezt én is kérdezhetném tőled - kulcsoltam egymásba a karjaimat. Sokat segített, mondhatom.

-Tényleg tudni akarod?

- Ebből a hangsúlyból ítélve lehet, hogy jobban járok, ha nem tudom - filozofáltam.

-Azt kapod, amit érdemelsz - nevetett fel. Abban a pillanatban leesett, mire gondol.

-Nolan, meg ne merj csikizni... - kezdtem, de a következő pillanatban már az oldalamon éreztem a kezét.

-Hagyd abba! Ne! - nevettem. Olyan rossz, hogy bár próbáltam mérges maradni, de esélyem nem volt. Kis idő múlva már a földön fetrengtem felhúzott lábakkal és csak röhögtem és röhögtem. Néhány perc után felegyenesedett és elkezdett rohanni a szobája felé.

-Nolan, ezt még nagyon megbánod! - fenyegetőztem és a lehető leggyorsabban sprinteltem utána.

- fél órával később -

Az autóban ültünk egymás mellett. Ő vezetett én pedig a telefonomat nyomkodtam. Kíváncsi voltam, hogy tegnap este óta történt- e valami a honlapon. "DÖK" név alatt volt egy bejegyzés, valamit írt arról, hogy az iskolának támogatnia kéne a globális természetvédelmet, bla bla bla. Nem igazán érdekelt, így csak végigfutottam rajta. Már azon voltam, hogy kilépek, amikor észrevettem, hogy vagy 100 komment érkezett hozzá. Nem tudtam mire vélni a dolgot. Mióta érdekel mindenkit ennyire a környezetvédelem???
Mikor elkezdtem olvasni, rájötzem, hogy itt nem azon vitatkoznak, hogy a jegesmedvéket vagy a bálnákat támogassák, hanem mindenki egy kommentre válaszolgat. Lejjebb pörgettem az oldalt, hogy elolvassam az első megjegyzést. Egy "incompareable_elison" nevű felhasználó tette közzé. Ki más, ha nem a pompomkirálynő?