Bethany-amíg a csillagok ragyognak/BEFEJEZETT

p a r t f i v e

Aznap este sokkal nyugodtabban aludtam, mint azelőtt. Ez valószínű meg is látszott, mert iszonyú késésben voltam másnap reggel. Azt a fránya órát már megint nem lehetett hallani.
A buszomat már lekéstem, szóval maradt a séta.
Az ajtón kilépve ismét az ismerős felsőtestbe botlottam, és megint abba a helyzetbe voltunk mint tegnap. Arcom biztosan pirosabb volt a kelleténél, és szerintem néhány ütemet, megint kihagyott a szívem.

-Öhm Jó reggelt! -köszöntem „kissé” zavarban-Hát Te mit keresel itt?-kérdeztem a kulcsaimmal babrálva-Itt hagytál tegnap valamit?-kezdtem az ajtó felé fordulni, hogy ismét kinyissam.

-Jóreggelt! Dehogy! Érted jöttem.-mondta, mintha ez olyan nyilván való lenne-Mármint értetek!-vigyorgott, ma is mennyire helyes.

-Értünk. Mégis miért?-indultam el a lépcsőn, miközben ő követett

-Elviszlek suliba! Nem hagyhatom, hogy terhesen buszozz!-nyitotta ki előttem a panel ajtaját.

-Ez kedves, meg minden! De tényleg nem kell.-mosolyodtam el.

-Egyre hidegebb lesz, a buszokon alig van fűtés. Ráadásul az se biztos, hogy lesz ülőhelyed. Te meg terhes vagy, az én gyerekemmel is, és nem hagyom hogy buszozzatok!-igaza volt. És amúgy se volt nagy kedvem sétálni, tehát bólintottam és követtem a kocsihoz.
Az ajtót illedelmesen kinyitotta, és bezárta nekem. Te jó ég, Ryan Miller tényleg ennyire úriember lenne?

-És hogy vagytok? Minden okés?-érdeklődött kedvesen

-Azt hiszem minden okés. Tegnap kivételesen jól aludtam.-válaszoltam és éreztem, hogy akarva akaratlanul mosoly kúszik az arcomra-És veled? Te hogy vagy?

-Jól. Nagyon jól.-válaszolt és kikanyarodott a parkolóból- Tegnap elfelejtettem megkérdezni valamit.

-Mond nyugodtan.-mosolyogtam rá. Valami tényleg megváltozott tegnap.

-A szüleid tudják? Mit szóltak hozzá?-kérdezte, én pedig egy nagy sóhaj után válaszoltam neki.

-A szüleimmel lassan két éve nem tartok a kapcsolatot.-válaszoltam és elhúztam a számat.

-Bocsánat! Nem tudtam!-mondta és éreztem, hogy feszültebb lett.

-Ugyan, semmi gond. Egyáltalán nem rossz téma vagy valami. Csupán csak nekik és nekem is jobb így. Majd valamikor elmesélem, ha érdekel!-fordultam felé, és elmosolyodtam- A te szüleid tudják?

-Mikor ott hagytalak a parkolóba,  bevallom nagyon ideges voltam. Nem rád, rátok, félre ne érts. Leginkább magamra. Aztán mondhatni, jól bebasztam egy bárban, és valami miatt a szüleimhez mentem. Az öcsémnek adtam ki mindent, ami éreztem.  Aztán miután kijózanodtam és normálisan is átbeszéltük elmondtam szüleimnek.

-És ők mit szóltak? -kérdeztem halkan. Félve a választól.

-Igazából majd kicsattantak az örömtől. Szerintük ez a kezdés ahhoz, hogy végre megkomolyodjak. -válaszolta, és megvonta a vállát-Ezért is szeretném meg kérdezni, hogy hétvégén átjönnétek-e a családomhoz? Szeretnének megismerni! -kérdezte. Első sorban csak megjegyezném, hogy mennyire aranyos amikor azt mondja ,,ti". Másod sorban pedig, Te jó ég!

-Persze! -válaszoltam, és ismét idegeskedni kezdtem. Mi lesz, ha nem tetszem nekik? Ha nem olyan leszek, mint amit elképzeltek?

-Hé nyugi!-fogta meg a kezem, majd elengedte- Ne idegeskedj miattuk!-mintha csak olvasna a gondolataimban.

-Okés!-mondtam, de valójában semmi sem volt okés.

Miután Rachel megtudta, hogy Ryan hozott suliba, szinte egész nap csak vigyorgott. És még el se mondtam neki, hogy megvan a hétvégi programom. És nem is akármilyen.

Te jó ég!

De izgulok!

Mi van ha nem tetszem nekik? Ha nem vagyok elég jó az unokájuknak? Ha...? Jézusom! Maradj Már Ash!-szidtam le magam fejben. Komolyan kívülállóként ez biztos tök fura, de amúgy minden okés odafent!

Két óra között, épp nagyban folytattam a második reggelimet, amit a barátnőm örömmel végig kommentált, amikor jött egy üzenetem Ryantól.

-Ez a srác valami elképesztő!-mondta a barátnőm miután elolvasta az üzenetet, ami csak ennyiből állt.

Délután meki vagy valami? Ryan

-Igent mondasz ugye?-kérdezte

-Egy mekire ki mondana nemet?-vigyorogtam

-Szegény Ryan a fél gatyáját is ott hagyja!-nevetett-Egy terhes nő meg a meki, kész öngyilkosság

-Jajj maradj már!-nevettem vele együtt és tovább folytattam az evést.

Azért valljuk be, nem eszem olyan sokat. Rachel csak túloz. Mint mindig.

Vagyis, nagyon remélem.

Óràk után izgulva léptem ki az egyetem ajtaján, és megpillantottam Ryant, ahogy a fekete kocsijának dőlve telefonozott.

A ragyogó napsugár, megvilágította hibátlan arcát, és úgy éreztem én vagyok a legszerencsésebb ember a földön.

Nagy levegőt véve elindultam, felé. Mikor megpillantott eltette a mobilját és mosolyogva köszöntött.

-Szisztok! Hogy telt a napod? -kérdezte, és akarva akaratlanul is elmosolyodtam.

-Egész jól, leszámítva, hogy kaptunk két beadandót a jövőhétre.-húztam el a szám-És neked?

-Telhetett volna gyorsabban is- nevetett fel.- Indulhatunk?-aprót bólintottam, majd kinyitotta az ajtót én pedig beültem. Gyorsan átkocogott a másik oldalra, és ő is csatlakozott mellém. -Akkor jó lesz a meki? Vagy mehetünk máshova is.

-Tökéletes lesz a meki!-nevettem fel, mert eszembe jutott Rachel, meg a hülyesége
A kezdetleges kínos érzés nagyjából eltűnt közöttünk. A meki után még rengeteget beszélgettünk, a kocsiban.

Megtudtam, hogy Loganhez hasonlóan ő is Sport és Marketing szakon van. A hoki csapat támadója. Van egy öccse és egy húga. Kiskora óta Kanadában élnek, egy Ottawa melletti kisvárosban Kemptville-ben. A továbbiakban a hokival szeretne, leginkább bekerülni valami nevesebb csapatban, majd miután kiöregedett, edzőként dolgozni. 21 éves, és még van két éve az egyetemen. Legjobb haverja Zac Collins, akiről furcsa mód még sosem hallottam.

Én elmeséltem neki, hogy Grafika és Marketing szakon vagyok, 19 éves, és valami művészeti ágon akarok majd dolgozni, de nincs konkrét tervem. Még az is lehet, hogy a mekiben kötök ki életem végéig. Nincs tesóm és a szüleimmel nem jó a viszonyom. Legjobb barátnőm Rachel, és Washingtonból származom, szintén egy kisvárosból Fairfiled-ből.

Ez a délután pont elég volt arra, hogy jobban megismerjük a másikat, és ne legyünk annyira idegenek egymásnak.

-Nagyon jól éreztem magam!-mondtam, amint megálltunk a lakásom ajtajában

-Én is!-válaszolta, és az egyik karjával neki dőlt, a réz színű falnak.

-Jó éjszakát!-köszöntem el, és elmosolyodtam

-Jó éjszakát!-köszönt el ő is, majd elindult a lépcsőn

-Hé Ryan!-szóltam utánna, és ő kérdőn felém fordult-Óvatosan vezess!

-Nyugi Ash!-mosolyodott el, majd az alakja ismét eltűnt a lépcsőházban.

Mosolyogva léptem be a lakásba, és majd egy forró fürdő, és két rész Trónok harca után, eltettem magam másnapra.

Egy olvasóm kérésére, ez a rész kicsit hamarabb érkezett.

Remélem nem bánjátok!😉

Szép hétvégét, és sok sikert a felvételizőknek😊❤