Hihetetlen gyorsasággal érkezett el a hétvége. A napok rohamosan teltek és nekem időm se volt rendesen felkészülni. Így, szinte minden idegességem péntek estére maradt, amikor befejeztem az utolsó beadandót, és az alváshoz készültem.
Valóban csak készültem, hiszen a gondolataim egy perc nyugalmat sem hagytak. Aztán mire sikeresen bealudtam, fel is kellett kelnem, mert jött a szokásos esti pisilés, ami az utóbbi napokban, az idegeimre ment. Ott volt az egyetem, ahol nem mászkálhattam kedvemre a mosdóra és kénytelen voltam egy kényelmetlen nadrágban lenni. Mert ugyebár, az otthoni melegítőmbe azért mégse lehettem.
Ryan minden reggel fuvarozott, és haza is hozott. Ha épp nem volt délutáni edzése, akkor mindig közösen töltöttük a délutánjainkat. Volt, hogy beültünk egy cukrászdába, beszélgettünk a kocsiba, vagy épp a lakásomon.
A hangulat is teljesen megváltozott ezalatt a néhány nap alatt. Már nem voltunk idegenek egymás számára, inkább mondtam volna magunkat két jó barátnak, egy kisbabával.
Na jó ez elég furán hangzik!
A lényeg a lényeg, hogy élveztük egymás társaságát, és nem kötelességből találkoztunk, csak azért mert lesz egy gyerekünk. Jó érzés volt vele tölteni a szabadidőmet.
Tehát a hétvége hamar eljött, és én ezt péntek este realizáltam. Ezért kábé, a kiborulás szélén állva hívtam fel Ryant, hogy mi a fenét vegyek fel másnap?
Ő csak nevetve hallgatta a kiborulásomat, ami leginkább azért volt, hogy miért nem mentem el venni valami normális ruhát, amiben nem nézek ki úgy, mint egy elhízott tacskó.
-Nyugi már Ash!-nevetett- Ne izgulj rá! Gyere abba ami kényelmes!
-Akkor menjek a melegítőszettembe, meg a szörnyis mamuszomba, csak mert kábé ez az egy ami kényelmes.
-Jöhetsz abba is. Nyugi a családom nem harap!-nevetett fel
-Na persze, majd pont abba állítok be!-legyintettem, bár ezt ő nem láthatta
-Ash! Tényleg ne stresszeld túl!
-Te könnyen beszélsz! Ahjj! Miért nem jutott eszembe ez hamarabb? Komolyan Rachel sem szólt volna....-morogtam.
Apropó Rachel. Ha épp nem a legforgalmasabb részén lettünk volna az egyetemnek, tuti sikítva ugrándozott volna, amikor elmondtam neki, hogy szombaton Ryan családjához megyünk.
-Te mibe is jössz?-kérdeztem tőle
-Nadrág, ing. De hidd el, ha vége az ebédnek úgy is mindenki átvált kenyelmesbe.-mondta
-Ummm, oké.-fújtam ki levegőt.- Asszem a fele megvan.
-Na végre!-nevetett a fiú
-Egy fekete szoknya, és ahoz keresek valamj felsőt. Meg a csizmám.
-És amúgy miért is nem Rachel ad neked ruha tanácsot? Ő biztos jobban tudna segíteni, mint én-kérdezte nevetve, és bár nem láttam, de tudtam, hogy játékosan megemeli a szemöldökét.
-Előtted őt hívatam, de a folyamatos perverz dumáival csak még inkább felidegesített! Na de várj, asszem megvan.-emeltem ki egy fekete, fehér csíkos inget. -Megvaaan!-kiáltottam
-A fülem.-nevetett jáékosan- Na, akkor megnyugodtál?-kérdezte
-A ruha téma pipa, de attól még mindig halálosan izgulok!
Másnap reggel a lehető leggyorsabban pattantam ki az ágyamból, és kezdtem el készülődni.
Nyugi Ash! Nem lesz semmi gond!
YOU ARE READING
Bethany-amíg a csillagok ragyognak/BEFEJEZETT
Romance-Nem én vagyok az apja!-jelentette ki, kevésbé magabiztosan -Most komolyan azt hiszed hazudok?- futott végig az első könnycsepp az arcomon Nem válaszolt semmit csak beszállt a fekete audiba, és sebesen elhajtott. Ott álltam a parkolóban, és csak arr...
