Bethany-amíg a csillagok ragyognak/BEFEJEZETT

t w e n t y

Fogalmam sincs, hogy mikor aludtam ennyire jól. A sötétítő alján, beszűrődtek a nap tűző sugarai, fénycsíkot húzva a kis szoba közepén. A mellettem fekvő fiú egyenletesen szuszogott, és egyik karjával hátulról átölelt. Ujjaival egyenletes köröket rajzolt az oldalamra, mire én elmosolyodtam.
-Jóreggelt!-köszönt álmos hangon, majd adott egy lassú reggeli csókot.

-Hmm..-mosolyogtam-Jóreggelt!-néztem fel csillogó szemeibe, majd a melkasára dőltem. Mindkét kezével átölelt és így ébredeztünk.

-Jól aludtál?-kérdezte egy kaján vigyorral az arcán

-Tökéletesen!-válaszoltam, és közelebb bújtam hozzá-És te?-érdeklődtem

-Soha jobban!-mondta komolyan, mire elnevettük magunkat-Köszönöm!-túrt arrébb egy kósza tincset a hajamból.

-Mit?-néztem fel rá nagy szemekkel, de ő válaszul megcsókolt.

Hihetetlenül boldog voltam, és azt akartam, hogy ez a reggel soha ne érjen véget. Bármit megtettem volna, egy ismétlésért, ezért reggelre pontosan tudtam a választ.

Semmi sem annyira fontos, és értékes, mint ezek a pillanatok. Soha többé nem engedem el ezt a fiút, és senki se veheti el tőlem.

Persze, egyenlőre fogalmam sincs, hogy mi ez közöttünk. Ahogy azt sem, hogy lesz-e olyan, hogy közös jövőnk. Semmit sem tudtam, mégis határozottan tudtam mit akarok.

Vele akarok lenni!

-Ideje lenne menni!-sóhajtottam, mert egyszer mindennek vége kell, hogy szakadjon.

-Még egy kicsit!-húzott vissza magához, és úgy ölelt mint aki soha többé nem ereszt. Milyen aranyos!-gondoltam magamba és sötétbarna kósza tincseit kezdtem babrálni.

-Öt perc!-válaszoltam, és próbáltam szigorú lenni, de lebiggyesztett ajkai miatt, elnevettem magam. Visszabújtam a kényelmes karjaiba. Apró puszikkal hintette el a nyakamat, majd áttért a számra és egy hosszú csókot adott. -Ryan!-szóltam rá fejcsóválva-Mennünk kell! Tényleg!-erősködtem, mert már így is sokáig aludtunk.

-Jó!-adta meg magát, és ő is felült az ágyba-De ezt még be kell pótolni!-nézett rám egy kaján vigyorral, én meg megjutalmaztam egy szemforgatással.

-Bolond!-álltam fel, ő meg a tekintetével végigmért és nyelt egy nagyot-Elmegyek átöltözni!-adtam a szájára egy gyors puszit, ezúttal én. Sietve léptem be a fürdőbe, és mielőtt még utannam jöhetett volna becsuktam az ajtót.

-Nemár Ash!-szólalt meg a túloldalról, én meg elnevettem magam.

A kis helységbe belépve sóhajtottam egy nagyot, majd a tükör elé léptem és szembe néztem a tükörképemmel.

Ragyogtam.

Lehet nem illik ilyet magamra mondani, de teljesen más voltam, mint pár nappal ezelőtt.

Nem bírtam megállni a mosolygást, a szemeim pedig csillogtak a boldogságtól. Mert boldog voltam. Úgy igazán boldog, és ezt csak is az ajtó túloldalán lévő személynek köszönhettem.

A rózsaszín ködben éreztem magam, ezernyi pillangóval a hasamban, de ez így volt tökéletes.

Felöltöztem, kivasaltam a hajam, feltettem egy kis szempillaspirált és visszamentem Ryanhez.

-Már azt hittem meg kell menteni...-ölelt át hátulról-Hiányoztál!-puszilt meg

-Pár perc volt az egész!-forgattam meg a szemem, majd lábujjhegyre álltam és ismét adtam egy puszit a szájára.

Nem bírtunk betelni egymással, olyan sokáig voltunk külön. Most meg a testük egymáshoz simul, és szikraként pattog közöttünk a vágy.

-Menjünk!-váltam el lassan, majd az ajtó felé indultam.-Jóreggelt!-köszöntünk a folyosó végén lévő kis társaságnak. Pontosabban az ifjú párnak, Rachelnek, és néhány hozzánk hasonló korú rokonuknak.

-Jó regeelt!-ugrott a nyakamba Rachel, majd hatalmasra nyílt szemekkel pillantgatott köztem és a szorosan mellettem álló fiú között.

-Várjatok! Ti most... együtt... szoba mi? Várj..-mutogatott ide-oda, mire mindenkiből kitört egy hatalmas nevetés.-Miről maradtam le?

-Nyugi!-mosolyodtam el, a lehűlt tekintetén

-Kibékültetek?-kérdezte, mire mosolyogva bólintottam, ő meg elvigyorodott-Akkor most minden okés?-kérdezte ismét a legjobb barátnőm

-Igen, Rachel, minden okés!-mondtam mire Ryan hátulról átölelt

-Najooo! Ezt így mikor? Várj!Szóval lefek...-kezdte a lány, mire én a kezemet a szájára tapasztottam.

Jézusoom!

-Mardj már!-néztem rá szúrós tekintettel, majd kínosan Ryanra néztem. Eltátogtam egy gyors bocsit majd a lány nem zavartatva magat, megragadta a kezem és a többiek hallótávolságán kívül húzott.

-Szóval?-kérdezte

-Mindent el fogok mesélni, ígérem!-mondtam

-Nemár! Bele fogok őrülni a kíváncsiságba!-biggyesztette le a száját

-Este felhívlak! Viszont most mi megyünk!

-Várj! Mentek? Együtt? Hova?-tette fel egymás után a kérdéseket Rachel

-Reggelizni?!-kérdeztem vissza-Na légy jó! Este hívlak!-indultam el, de egy utolsó mondatra visszafordultam-Nem megyek vissza New Yorkba!-jegyeztem meg, mire a lány szó szerint sikítórohamot kapott, és utánam szólongatott.

-Ez nagyon kínos volt, de ismered Rachelt...-léptem a fiú mellé, mire ő elém tolta a telóját, megnyitva a csapat messenger csoportját.

A srácok finoman szólva arról faggatták hogy, mi van köztünk. Meg hasonlók...

Ma reggel mindenki megbolondult......

A fejemet látva csak elvigyorodott, és összekulcsolt ujjakkal hagytuk ott a Londhorst.

-Szóval? Hova megyünk?-kérdeztem miközben a kocsijának az anyósülésén ültem. -Új kocsid van!-jegyeztem meg.

-Titok!-fordult felém és kihajtottunk a parkolóból.

Sziasztok!

Még mindig hihetetlen, hogy már a huszadik résznél tartunk, és elértük a 3.8k megtekintést! Nagyon köszönöm mindenkinek!
♡

Viszont, a sok öröm mellett, van egy kis szomorú hírem is. Már csak négy rész és az epilógus van hátra. :(

Szombaton érkezik a következő rész!
De addig néhány sor a következő fejezetből:

-Boldog születésnapot!-nyújtottam át Ryannek egy apró dobozt, amit néhány másodpercen belül ki is nyitott.
-Mi?-suttogta halkan, majd könnyes tekintettel nézett fel rám. A következő pillanatban pedig már a karjaiban tartott és megcsókolt...
♡

Mindenkinek kitartást a héthez!