Bethany-amíg a csillagok ragyognak/BEFEJEZETT

t w e n t y- t h r e e

Kislány koromban sokszor képzeltem el az esküvőmet. A napot, amikor igazi hercegnőnek érezhetem magamat; extra tüllös menyasszonyi ruhával, tiarával és rengeteg virággal.

Az évek során ez az álom egyre halványabb lett, a szerelemből elvesztett hitemből kifolyólag. Beletörődtem, hogy ez a nap nekem csupán csak egy régi álom marad.

Most pedig itt ülök, néhány órával az esküvőm előtt, és az álom hirtelen valósággá vált.

Hét hónap telt el a szülinapom óta, vagyis, amióta Ryan megkérte a kezem, és még mindig nehezen hiszem el, hogy ez tényleg a valóság.

Az ujjamon csillogó gyűrűre tévedt a tekintetem ismét, majd egy nagy sóhaj után, szembenéztem a tükörképemmel.

Mosolyogtam, a szemeim jobban csillogtak mint valaha, és hihetetlenül boldog voltam.

-Néhány óra és férjhez megyek!-suttogtam magam elé, és próbáltam rendezni a szapora szívverésem.

-Áh! Legalább te megvagy!-lépett be a kis helyiségbe a legjobb barátnőm, és lepakolta a kezében lévő táskákat.

-Mi? Miért? Ki nincs meg?-kérdeztem felé fordulva, kissé ijjedten

-A fiúk eltűntek!-jegyezte meg, nekem meg hatalmasra nyíltak a szemeim-De nyugi! Már megvannak! Hosszú sztori!-válaszolt legyintve, a "hallani akarom mi történt" tekintetemre

-Később mindenképp meséld el!-ittam néhány kortyot a poharamból, és a kezembe vettem a ruhazsákot, amibe Rachel ruhája volt. -Most menjünk átöltözni!-nyújtottam felé- Nagyon izgulok, és nem tudok tétlenül ülni!-ragadtam meg a sajátomat is és az erre a célra kihelyezett paraván mögé mentünk.

A koszorúslányaim ruhája levendula színű volt, csak úgy mint a díszlet, ami lila virágokból és fehér szalagokból állt.

A gyermekkori álmomat megtartva a ruhám egy visszafogottabb extra tüllös darab volt. Aminek a felső része vékony csipkével volt díszítve, az alja pedig több réteg tüllből és organzából állt. A visszafogott hatás érdekében egy kisebb fátylat választottam, ami egy apró ezüst csattal volt a kontyomba tűzve.

A koszorúslány csokrok fehér rózsából voltak, míg az enyém lila volt, így összhangban voltak a ruhákkal. Egyedül a kis Lilinek volt a kiegészítője, egy fehér kosárka, ahonnan a rózsaszirmokat fogja szórni, miközben bevonulunk.

-Istenem annyira izgulok!-mondtam miután az utolsó kiegeszítő is belekerült a hajamba, a valami kék, vagyis néhany kéken  csillogó hullámcsat.

-Hiába mondom, azt hogy ne izgulj, úgyis izgulni fogsz!-jegyezte meg mosolyogva, majd megölelt-El se hiszem hogy férjhez mész!

-Hidd el! Még nekem is szoknom kell a gondolatot!

-Itt vagytok?!-nyitott be Francheska a szobába.

Jaj igen!

Az utóbbi időben több jó hírrel is gazdagodtunk. Nemsokkal az eljegyzés után, Fran és Logan bejelentették, hogy
kisbabát várnak!

-Már mindenhol kerestelek! Van egy aprócska probléma!-mondta, mire én azt hittem elájulok.-Paul nem hozta el a cipőjét!-mondta inkább Rachelnek mint nekem.

Na igen, a másik jó hír.
A szülinapom után pár héttel, Rachel és Paul, összejöttek és azóta boldog kapcsolatban vannak. Összeköltöztek, és végre a barátnőm is talált magának egy normális fiút.

-Pedig hányszor elmondtam neki, hogy pakoljon be mindent, ami a listán szerepel!-kezdett mérgelődni-Komolyan mondom!-kezdte összeszedni a cuccait-Honnan a fenéből szerezzek neki most cipőt? Istenem! Megyek, intézkedek!-forgatta meg a szemeit és sebesen távozott, néhány másodpercen belül viszont telefonálva tért vissza-Odakint találkozunk!-köszönt el-Nem! Nagyon fontos! Most azonnal induljon!-beszélt a telefonba majd ismét távozott a köreinkből