Bethany-amíg a csillagok ragyognak/BEFEJEZETT

Ryan szemszöge

Teljesen váratlanul ért, amikor engem is meghívtak az esküvőre, azok után ami történt.

Pedig szinte biztos voltam benne, hogy a nemkívánatos vendégek közé tartozom. De Logan biztosított róla, hogy részéről nincs harag, viszont egy fasznak tart, amiért ennyire elbasztam az egészet.

Tisztában vagyok vele, de esélyem sem volt helyrehozni, mert Ash lelépett, és azóta nem is hallottam felőle.

Apropó Ash....

Fogalmam sincs, hogy hogyan kéne vele viselkednem. Egyáltalán beszéljek-e vele? Szerintem a pokolra kíván, és nem akarom mégjobban elbaszni. Az is lehet, hogy van valakije...

Senki sem említette, hogy összejött volna valakivel, de azt sem, hogy szingli.

Lehet, hogy most is vele lesz, és akkor baszhatom az egészet, akkor tuti lelépek amint lehetséges. Meg ott van az a nyomorult Oliver. Bár nem kéne tudnom, mégis a fülembe jutott, hogy ő volt a csodálatos ötletnek a kitalálója, hogy utazzon el Ash.

Megjegyzem ő is ott lesz...

A rémes gondolatok, hogy mással kell látnom a lányt, akire olyan régóta várok, szinte szétrobbantották a fejemet. Idegességembe a földhöz vágtam a kezemben lévő dolgot-jelen esetben a hajzselémet- ami hangosan csattant a padlón.

-Fuck! Lesz ami lesz!-mondtam határozottan a tükörképemnek, és a kocsihoz indultam.

Ash már biztos túllépett rajtam, és egy olyan életet alakított magának, ahol nekem nincs helyem.

Az esküvőt, a Lindhors kastélyban tartják, amit jelenleg csupa lufi, virág meg masni díszíti.

Ez nekik természetes dekoráció?

Komolyan sajnálom Logant.

A többi vendéggel együtt, egy előtérbe gyülekeztünk. Rachel is ott volt, és épp egy szerencsétlen pincérrel veszekedett, hogy ne hagyja üresen a poharainkat.

Komolyan, néha nagyon ijesztő a csaj!

Azután eltűnt, gondolom átöltözni, én meg odacsapódtam, néhány csapattársunkhoz, és együtt ütöttük el az időt.

Miután váltottunk néhány szót Logannel, mindenki leült, és vártuk, hogy megkezdődjön, az esküvő.

Ekkor hangos cipőkopogás törte meg a halk beszélgetéseket, és megpillantottam Ashleyt.

Gyönyörű volt. Ez fogalmazódott meg bennem elsőnek, majd jobban szemügyre vettem. Istenem milyen régóta nem láttam! A kék ruha tökéletesen kiemelte az alakját, a hájából vágatott, így most a válláig ér. Szemei csillogva futottak végig a sorok között, keresve valakit, majd megállapodott a tekintete rajtam. Szemeink mágnesként vonzották egymást. De még mielőtt feltűnt volna mindenkinek, hogy mit is csinálunk, elfordult, és a barátnőjét követve elfoglalták a helyüket.

-Ne bámuld már ennyire!-lökött oldalba Zac, mire én csak megforgattam a szemeim

-Nem bámulom!-tagadtam a nyílván valót, mire a legjobb haverom, csak vigyorogva elfordult.

Miután vége lett a szertartásnak meg minden egyébnek, a vendégek nagy része táncolni kezdett.

Én és néhány haverom az asztalunknál voltunk, és beszélgettünk. Leginkább a válogató eredményeiről, de erről majd később.