Bethany-amíg a csillagok ragyognak/BEFEJEZETT

t w e n t y - o n e

Hét hónap telt el, mióta Ryan és én megpróbáltuk újra, együtt.
Bár rettenetesen féltem, hogy működni fog-e és hogy mi lesz hosszú távon. De úgy néz ki működik, és mindketten végre boldogok vagyunk. Szó szerint úszunk a rózsaszín ködben.

De haladjunk szépen sorban, hogy mi is történt az elmúlt időszakban....

Az Állami bajnokság, ami miatt minden jégkorongjátékos szinte az egész napját a jégen töltötte, rohamos gyorsasággal érkezett el. Mindenki izgatott volt, a meccs végkimenetele miatt, mert ahogy azt már említettük párszor, rengeteg neves edző és játékos bújik meg a nézők között. A pletykák szerint a Local managment emberei, Troy Mann, Greg Cronin és Buddy Meyers mindenképp ott lesznek. Mint minden hasonló alkalomkor, most is biztosak voltunk benne, hogy a legjobb játékosokra felfigyelnek, és halaszthatatlan lehetőséget kínálnak neki. Azonnali leigazolást, és egy biztos jövőt. Éppen ezért mindenki próbálta kihozni magából a legjobb formát.

A meccsen minden jól sikerült, és 4:3-ra nyert az egyetem csapata. Ezután jött csak a nagy izgalom, és az átaludtlan éjszakák, amikor mindenki várt. Az idő szinte minden idegszálunkat felemésztette.

Végül a meccs után néhány nappal, Greg Cronin hívása zavart meg minket. Croning a Colorado Eagles vezetőedzője, aki egy meghallgatásra hívta Ryant Lovelandbe. Még izgatottabak lettünnk, és a meghallgatást össze vontuk egy utazással, mivel a csapat helyszíne az Egyesült Államokban volt. Négy naposra terveztük, plusz az utazás, és végül másfél hetet maradtunk.
Nos igen, általában, ha tervezünk valamit, az sosem úgy jön össze. De ezt már megszokhattuk.

Pillanatok alatt beleszerettünk a kisváros hangulatába. Ez olyasmi volt mint az első látásra szerelem, rögtön érezted, hogy ott a helyed.

A meghallgatáson minden jól ment-legalábbis Ryan elmondása szerint. De az edző úgy engedte el, hogy majd keresni fogják a döntéssel. Nem volt valami konkrét, de ezt mostanra már megszoktuk.

Napokig izgultunk ismét, a hívás miatt, de végül jó híreket kaptunk. Ismételten.

Ryan azonnal leigazolhat a csapathoz, az egyetemet levelezőn folytatja, így szinte nem is volt kérdés, hogy költözünk.
Igen, mi, együtt.

A költözés lebonyolítása rengeteg időt elvett, így jó pár napot teljesen külön töltöttünk.
Én a New Yorki lakásomból költöztem, Ryan pedig Ottavából. MaryLou és Amy sokáig reménykedtek, hogy meggondolom magam, de végül nagy bánatukra kiköltöztem. Napokkal később találkoztunk csak az újdonsült kis lakásunkba.

A csapat helyszíne egy LoveLand nevű kisváros volt, mi pedig néhány kilométerrel arrébb, Mainewillbe vettünk egy otthonos kis lakást.

Az életünk fenekestül felfordult, de csak az számított, hogy mennyire boldogok vagyunk, együtt.

Én egy helyi reklámcégnél kezdtem dolgozni, mint tervező-grafikus. De egyáltalán nem bántam. Sőt, sokkal családiasabb környezetem lett, mint az előző állásomnál.

Lassacskán kialakítottuk az itteni életünket. Rengeteg új csodálatos emberrel ismerkedtünk meg, és a közös élet jobb volt, mint ahogy azt valaha is képzeltem.

-Szia Ryan!-köszöntem a telefonba

-Hello love!-köszönt ő is, mire én ismét elmosolyodtam rajta. Amióta nagy nehezen rávettem, hogy nézzük meg a Vámpírnaplókat, és az Originalst így köszön, én meg minden alkalommal paradicsomra pirulok. De most mondja meg valaki miért ennyire cukii?

-Mikor jössz haza?-kérdeztem a kezemet piszkálva-Hiányzol!-vallottam be.
Az utóbbi egy hét elég hosszú volt, mert szinte minden nap elkerültük egymást. A cég egy új ügyféllel szerződött, így a héten tiszta őrültek háza volt. Ryanék pedig egy fontos meccsre készültek, így általában amikor ő haza jött én már aludtam. És már borzasztóan hiányzott.

-Nekem is hiányzol! Még negyven perc és indulok!-sóhajtott

-Óvatosan vezess! Itt már eléggé szakad a hó!-néztem ki az ablakon, ami mögött hatalmas pelyhekben hullott.

-Óvatos leszek! Nyugi!-nevette el magát-Megvársz? Vagy megint el fogsz aludni?-kérdezte

-Megvárlak.-vágtam rá-Na jó nem is zavarlak tovább! Kitartást! Szeretlek!-köszöntem el, majd miután ő is elköszönt, bontottam a vonalat.

Egy hatalmas lendülettel dőltem hanyatt az ágyon, és bámultam a palfont.

Nem szabad elaludnom!-pattantam fel. Folyton elalszom, és csak 12 óra múlva tudtunk emiatt találkozni. Szóval most nem!

-Ahj! Ne bámulj már így!-csaptam az ágyra egy puha párnával,  ezért inkább átvándoroltam a nappaliba. Beraktam a tévébe a Nagy pénzrablást, majd összeszedtem néhány nasit, és forrócsokit a konyhából. Az egyetlen film amin nem szokásom elaludni, az ez. Túl izgalmas ahhoz, szóval ez tökéletes lesz.

Egy hatalmas piros kockás takaróba bújtam bele, és törökülésben ülve a kanapén bámultam a tévét.

A kulcs zörgésére, és a kislámpa fényére keltem. Basszus basszus! Elaludtam! Mond kérlek hogy még este van és Ryan nem most indul...

-Szia Ash!-köszönt visszatartott nevetéssel, és a pultra pakolt néhány zacskót

-Ne is mondj semmit!-tettem fel a kezem-Csak néhány percre pihentem le! De már fent vagyok!-mondtam felé fordulva, nagyokat pislogva

-Aha!-mondta, úgy mint aki cseppet sem hisz nekem-Aludhattál volna..-jegyezte meg

-De olyan keveset találkoztunk!-sóhajtottam, mire mellém lépett és lehajolva adott egy csókot.

-Holnap itthon leszek!-mondta, és leült mellém a kanapéra.

-Ezaaz!-boksztam játékosan a levegőbe, és átadtam neki a takaróm felét.-Utálok egyedül lenni!-jegyeztem meg, majd a mellkasának dőltem

-Hívd át magadhoz Estert!-mondta, majd fél karjával átölelt

-A héten elutazott!-huztam el a szám. Ester Collins egy Ausztrál lány, aki a közeli kávézóban dolgozik. Néhány héttel a költözés után ismerkedtem meg vele, és ő az egyetlen normális barátnőm itt.

Rachel meg a többiek elég messze vannak, és ezalatt a hét hónap alatt, csak egyszer tudtunk találkozni. De ettől függetlenül, majdnem minden nap beszélek vele, videóhívással vásárolunk, meg hasonlók.

-Hoztam kínait!-említette Ryan, én meg csillogó szemekkel pillantottam rá-Idehozom!-pattant fel, én meg bekapcsoltam a sorozat második részét.

Nagyjából így telik egy hosszú hét utáni pentek esténk.

Összebújva filmezünk, és kínait eszünk.

Sziasztok!
Ez most egy kissé unalmasabb rész lett, de nem szerettem volna mindezeket belesűríteni a következőbe. Remélem nem baj, és azért tetszett. :)

Mindenkinek legyen további szép hétvégéje!♡