-Nem én vagyok az apja!-jelentette ki, kevésbé magabiztosan
-Most komolyan azt hiszed hazudok?- futott végig az első könnycsepp az arcomon
Nem válaszolt semmit csak beszállt a fekete audiba, és sebesen elhajtott.
Ott álltam a parkolóban, és csak arr...
-Akkor mindenki érti a dolgát?-kérdeztem a telefonba, miközben megnyitottam a csapot, hogy Ryan nehogy meghallja a beszédemet
-Persze! Neked csak annyi a dolgod, hogy tereld el a figyelmét, aztán majd olyan három fele átküldöm a srácokat. A többieket intézem, a továbbiakat meg majd utána megbeszéljük.-mondta Rachel-Jól vagy?-kérdezte sejtelmesen
-Persze! Csak eléggé izgulok!-simogattam meg a hasam-Naa most leteszem, később tali!-köszöntem el, és a konyhába mentem, hogy előkészítsem az ébresztőt.
Ma van Ryan születésnapja, és egy kis meglepetés összejövetelt tervezünk. Próbáljuk titokban tartani, de mint mindig, úgy is sejteni fog valamit. De a lényeg az, hogy próbálkozunk nem?
Egy hónap telt el az esküvőnk óta. Elutaztunk néhány napra nászútra, majd visszazökkentünk a normális életbe. Ami jó formán a munkáról szólt.
De ma nincs se munka, se semmi ami elvonná a figyelmünket a férjem szülinapjáról.
Te jó ég!
Még mindig olyan hihetetlen, hogy összeházasodtunk!
De vissza a jelenbe....
A kezembe vettem a tejszínhabot, majd halk léptekkel megindultam a hálószobánkba, hogy igazi szülinapi ébresztésben részesüljön.
Nincs elfelejtve a víz, amit anno én kaptam.
Óvatosan elvettem a kezét, és telefújtam a tenyerét tejszínhabbal. Ezután az egyik ecsetemmel megpöcköltem az arcát, mire ő reflex szerűen odanyúlt, és az egész arca tiszta fehér hab lett.
-Boldog szülinapot!-ültem az ölébe, ő meg megpróbálta letörölni az arcát, de csak rosszabb lett a helyzet.
-Ezt a víz miatt kapom ugye?-nézett rám aranyosan
-Azért kapod mert szeretlek!-csókoltam meg, ő meg kapva az alkalmon, ledöntött az ágyra és a tejszínhabos kezét végighúzta az arcomon-Hééj!-ragadtam meg a flakont, majd a hajába nyomtam egy jó adagot.
-A hajamba? Komolyan?-kérdezte nevetve, majd kivette a kezemből, és egy nagy csíkot rajzolt a hajamra-Szeretlek!-puszilt meg, én meg a melkasának dőltem, és hagytam, hogy kényesztessen.
A megbeszéltek szerint, fél háromkor a srácok megérkeztek, és lefoglalták Ryant szinte az egész délutánra.
-Boldog szülinapot Haver!-rontottak be szó szerint az ajtón, a fiúk. Logan, Zac, Niall és Paul
-Köszi srácok!-pacsizott le egyenként mindenkivel
-Ha megvagy akkor mehetünk is!-támaszkodott a falnak Zac
-Megyünk valahova?-nézett körbe furcsán, majd az ölembe dőlt a kanapén
-Lézerharc a Palazban! Naa szedd a segged tesó és induljunk!-mondta Niall és együtt nevettek fel a srácok, a következő percekben pedig szó szerint kiráncigálták a házból.
-Jó szórakozást!-köszöntem el nevetve, és becsuktam utánuk az ajtót. -Szia Rachel! Én vagyok!-szóltam bele a telefonba, néhány perccel azután, hogy Logan kocsija kihajtott a parkolóból
-Mintha nem tudnám...-mondta, és szinte biztos voltam benne, hogy megforgatja a szemét-Elmentek?-kérdezte egy kicsit halkabban
-Igen! Néhány perc és indulok hozzátok!-tettem le a telefont, majd összeszedtem a cuccaimat.
Útközben beszaladtam a boltba, megvenni a gyertyákat, mert szokás szerint mindig elfelejtjük.
Valaki mondja, hogy ezzel nem csak mi vagyunk így?
-Valaki lejönne? Itt vagyok a parkolóba!-csörögtem rá ismét a legjobb barátnőmre
-Küldöm Franceskát! Jajj vigyázzatok, mindjárt odaég a csirke!-kiabált, én meg egyre közelebb jutottam oda, hogy megsüketüljek.
Pár percen belül megérkezett a lány, és segített felcipelni a másodikra a díszekkel teli zacskókat, és a sütiket.
-Oké mennyi időnk van?-kérdezte Rachel, mikor megérkeztünk.
-Ha jól emlékszem azt mondták fél hat fele jönnek!-mondta Fran és belekóstolt a sütibe-Úuu ez nagyon jó!-mondta teli szájjal
-Akkor van még három óránk feldíszíteni a lakást, kidíszíteni a tortát és átöltözni!-nézett végig mindenki öltözetén, a melegítő plusz pulcsi kombón.-Ash te díszítsd ki a tortát! Dea és Fran, ti menjetek a kajákhoz! Lili?-nyújtotta a kezét a kislánynak-Mi menjünk díszíteni!-indult el a kislánnyal a lufik felé.
-Basszuus vészhelyzeet!-kiáltott Rachel, órákkal később-Paul most üzent! Elindultak! Még nem jöhetnek haza! Kell még egy kis idő!-magyarázott össze vissza-Mit írjak?-fordult körbe segítség kérően
-Küld el őket a boltba!-vetette fel az ötletet Ryan anyukája-Hozzanak tejet vagy valamit!-tárta szét a karját miközben a mosogatógépből pakolta ki a tányérokat.
-Ez jóó! Írok is neki!-kezdett el pötyögni a telefonján.
A srácoknak szerencsére sikerült egész délután távol tartani Ryant, így mi nyugodtan felkészülhettünk az estére.
-Meglepetés!-kiáltottuk néhány óra múlva, az ajtón belépő fiúnak, aki csodálkozva nézett körbe a feldíszített kis lakáson. És belevágtunk egy hosszú estébe...
-Boldog születésnapot!-nyújtottam át Ryannek egy apró dobozt, miután mindenki átadta az ajándékot. A hasamon tartva a kezem figyeltem, amint néhány másodpercen belül lekerül róla a csomagolás.
-Mi?-suttogta halkan miközben a kezében tartotta az ultrahangos képeket.-Terhes vagy...-jelentette ki halkan, és szinte maga sem hitte el amit látott és mondott, majd könnyes tekintettel nézett fel rám. A következő pillanatban pedig már a karjaiban tartott és megcsókolt...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Elérkeztünk az utolsó részhez!:( A hét vége fele hozom az epilógust, és könnyes búcsút veszek a történettől!
Nem tudom elégszer megköszönni, hogy ennyien elolvastátok, és velem tartottatok! ♡
