Bethany-amíg a csillagok ragyognak/BEFEJEZETT

s i x t e e n

1 évvel később

Mindenkit meglepve, a tervezett néhány hét helyett, már több mint egy éve lakom New York-ban. Van egy nagyszerű állásom, A Last Product Animation Stúdiónál. Van egy hangulatos lakásom, két másik lánnyal, Amyvel és MaryLouval.

Rengeteg új embert ismertem meg, és végre, még számomra is mindig hihetetlen, de boldog vagyok.

Legalábbis azt hiszem, ilyen boldognak lenni!

Hogy hogy is jött össze mindez?

Az első napokban, részt vettem jó néhány városnéző programon, hogy megismerjem a várost. Ahol megismerkedtem az idegenvezetővel, Juliannel. Eleinte roppant idegesítő és nyomulós volt, és bár többször elutasítottam, valahogy mégis rávett egy kávéra, ahol teljesen megváltozott róla a véleményem.

Julian nagyjából nyolc éve költözött Olaszországból, New Yorkba a családjával. Jelenleg 23 éves, és egy turizmusi cégnél dolgozik, idegenvezetőként.

Az kávézáskor meséltem neki, hogy épp passziválva van a félévem, de egyébként Grafikusnak tanulok az egyetemen. Ekkor ajánlotta fel, hogy ha szeretném, beszélhet az apjával, aki az a Last Producknál dolgozik, mint aligazgató. Elsőnek persze elvetettem az ajánlatot, de idővel teljesen beleszeretve ebbe a helybe, elkezdtem érdeklődni a lehetőség iránt.

Majd Julian egyik szabadnapján, elvitt a stúdióba; és körbevezetett. Néhány éve, iskola mellett, ő is itt dolgozott, ezért szinte be nem állt a szája, annyit beszélt a helyről.
Végül bemutatott az apjának és néhány ismerősének, akik hihetetlenül kedvesek voltak.

Az érzést, ami bennem kavargott, szinte lehetetlen leírni. Úgy éreztem megtaláltam a helyem, és vágytam az életre, amit ez az állás biztosított.

Hosszas gondolkozás után, döntöttem.
Várt rám egy hosszas beszélgetés Rachellel, és a többiekkel, de tudtam mit akarok.

Maradni akartam, és elfogadni az állást

Mindig is azt vallottam, hogy ha adódik egy lehetőség, azt meg kell ragadni.

Tehát úgy döntöttem maradok, nyitok egy tiszta lapot, és nekikezdek az új életemnek.

-Jóreggelt!-sétáltam ki álmosan a konyhába, ahol a két lakótársam, Amy és Lou már tevékenykedtek. Amy hosszú fekete hajú, kreol bőrű, lány, bőrdzsekivel, és egy motorral a garázsban. MaryLou szöges ellentéte, tejfölszőke, magas, és kiköpött Draco Malfoy lányverziója.

-Jóreggelt csipkerózsika!-nevetett Lou, majd a kezembe nyomott egy csésze kávét, fogadjunk, hogy ismét korán kelt. Szokása hajnalok hajnalán kelni.

-Mennyi az idő?-kérdeztem, és leültem a pult melletti székre, nagyokat kortyolva a kávéból

-Fél tizenkettő! De én is csak nemrég keltem!-válaszolt Amy-Csak Lou ilyen koránkelő típus!-mondta mire mind a hárman hangosan felnevettünk. Még mi még pizsamában, szőke barátnőnk már teljesen készen, tökéletes hajjal, sminkkel, ült közöttünk.

-Jut eszembe! Jött a posta!-pattant fel hirtelen és elsétált az előszobába levő komódhoz, visszatérve néhány borítékkal. Kettőtt odanyújtott nekem és egyet a másik lánynak.

A kezembe vettem a kisebb borítékot, ami csak a munkához szükséges néhány iratot tartalmazott. A másik kicsivel nagyobb volt, díszes mintájú. Kanadából címezve.

-Na mit kaptál?-könyökölt a pultra Lou

-Esküvői meghívót!-mondom majd a számat harapdálva elmosolyodtam, és olvasni kezdtem.