-Nem én vagyok az apja!-jelentette ki, kevésbé magabiztosan
-Most komolyan azt hiszed hazudok?- futott végig az első könnycsepp az arcomon
Nem válaszolt semmit csak beszállt a fekete audiba, és sebesen elhajtott.
Ott álltam a parkolóban, és csak arr...
A mi történetünk egy éjszakával kezdődött, egy apró kislánnyal, aki örökre összekötött minket.
Megismertem általa az igaz szeretetet, a család hatalmát. És egy olyan embert tudhatok magam melllett akivel feltétel nélkül szeretjük egymást.
Elvesztettük, de sohasem felejtjük el, a kislányt, aki nélkül sohasem létezne olyan hogy mi.
Hosszú út volt míg idáig jutottunk, a sok boldogság mellett, volt részünk fájdalomban, és gyászban is.
De..
Végül az élet úgy döntött, hogy megajándékoz minket, három picike babával....
Brandonnal, Bryannel és Brooklynnal
...
-Hát... Ez lenne a mi "nagy" szerelmi történetünk...-meséltem el nagyvonalúan, hogy hogyan is ismerkedtünk meg az apjukkal.
-Aztaa!-szólalt meg Brooklyn, és csillogó szemekkel emésztette az elmondottakat.
-Nemár! Ez túl nyálas!-fintorgott Bryan és a fiókhoz ment, hogy elővegye a kontrollereket.
-Egyetértek!-nézett az öccsére Brandon, a legidősebbik tesó, majd mind a ketten helyet foglaltak a tévé előtt.
-Ne legyetek már ennyire izék!-szólt rájuk a húguk-Neketek még barátnőtök se lesz soha az életben, nem hogy ilyen aranyos szerelmi történetetek!
-Mintha neked lenne valakid is..-nevette ki Bran és összepacsizott a Bryannel
-Elég legyen!-szóltam rájuk, játékos tekintettel, és megsimogattam Brook sötétbarna tincseit. Imádnak veszekedni és egymást cukkolni, de ettől függetlenül mindhárman nagyon szeretik egymást.
-Ha már itt tartunk! Kol ma is megdícsért!-újságolta el Brooklyn, az iskolás hódolóját, mire én kíváncsian fordultam felé, hogy meséljen
-Ki akarja elvenni tőlem, az én hercegnőmet?-lépett be a szobába Ryan egy tálca üdítővel, és leült mellém a kanapéra.
Körbenéztem a nappaliban, és akarva akaratlanul is elmosolyodtam.
Van három gyermekünk, akik a fényt jelentik az életünkben, akik színesebbé teszik a mindennapjainkat. Már lassan kilenc éve, és minden pillanatát imádtam szülőnek lenni.
Ryan csodálatos apa. Az egyetemes fiúra, aki néhány éve volt, már rá sem lehet ismerni. Imádja a gyerekeit, és mi vagyunk számára a legfontosabbak, még akkor is, amikor a hokiról van szó. A jégkorong karrierje az egekbe szállt az ikrek születése előtt, és szinte minden sportkedvelő, és kanadai, ismeri a nevét.
Az ikrek négy éves koruk óta tanulnak hokizni, ma pedig már az általános iskolai csapatot erősítik. Rengeteg lehetőséget kínálnak nekik, de szeretnénk, ha az életüket ők maguk döntenék el. Próbálunk átlagos életet teremteni nekik, elvonatkoztatva az apjuk hírnevétől.
És itt vagyok én, aki végre megtapasztalhatta az igazi családi szeretetet, és az anyaság gyönyörűségét. Van három imádnivaló gyerekünk, akikért a csillagokat is lehoznánk, van egy nagyszerű férjem, akivel feltétel nélkül szeretjük egymást, egyszóval van családom.....
-Senki-senki!-tagadta hatalmas mosollyal a kislányom
-Kol Mclay!-vágta rá Bryan-Az osztálytársunk! Ő is hokizik!-árulta el a ikerhúga titkos lovagját
-De gonosz vagy!-nézett szúrós tekintettel az ikertesója felé, ezt a nézést tőlem örökölte.
-Mclay?-fordult felém a Ryan-Az a Mclay?
-Oliver Mclay fia!-bólitottam, mire Ryan védelmező ösztöne beindult és rögtön a kis hercegnőnk felé fordult
-Ha bármi rosszat tesz! Tudod, ahogy tanítottam! Egy ütés ide!-mutatott az arcára-Egy rúgás odalentre!
-Gyakorolhatok rajtuk?-mutatott az ikertesói felé, akik teljes átéléssel versenyeztek a videójátékkal-Jó csak vicceltem!-tette maga elé a kezét védekezően látva a szúrós tekintetünket- Vagy nem!-nevette el magát édesen, majd kiszökött az apja karjaiból és a két fiú felé szaladt.....
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
