Mi a közös Gerdában és Gergőben?
Azon kívül, hogy ugyanarra az egyetemre járnak, ugyanabban a városban laknak, közös tesi kurzuson vesznek részt, a testvéreik legjobb barátnők, ráadásul gimnáziumi éveik alatt évfolyamtársak is voltak, körülbelül a...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Beszélnem kellett valakivel, hogy higgadtabb legyek.
Szerintem a buszon, azért is nem ült le mellém senki, mert szinte pattogott körülöttem a levegő a feszültségtől. Nem hiszem el, hogy amikor már azt hinné az ember, hogy nem tudja őt semmi meglepni, akkor rögvest jobb oldalról érkezik a pofon, amit utána követ a baloldali is. Nálam először kezdődött a felelőtlen anyámmal, akitől igaz, nem volt szokatlan ez a fajta viselkedés, mert már produkált hasonlókat, amikor összeszedett valami csávót maga mellé, viszont az, hogy ennyire leszar minden mást, ami korábban az életéhez tartozott, nemcsak újdonság volt még nekem is, de pofátlanságnak is véltem a javából. Erre a másik irányból kaptam a pofon párját Attila személyében, akiről, hogyha nem csalnak a megérzéseim, nagy valószínűséggel az apám. Egészen addig pörgettem a fejemben az emlékeimet, amiket anya megosztott az apámról, ameddig össze nem állt a kép.
- Mi a fasz? – kérdezte Szabi, ahogyan fogadtam a hívását. Senki mással nem tudtam beszélni addig, amíg a lakásunkhoz nem értem, mert Dominikék nem tudnak ezekről, pluszban még Adri sem és terveim szerint egyiküket sem fogom beavatni. – Most csak baromkodsz, ahogy szoktál vagy tényleg tudod ki az apád?! – akadt ki a hívásban a haverom. Hát, ha ő ki van ettől a hírtől, amit három szóval tudattam vele, pontosan akkor, amikor leszálltam a buszról, akkor én mégis hogyan reagáljak.
- Sejtem csak – javítottam ki őt, mert csakis akkor lesz teljesen biztos, hogyha anyám megerősíti. Vagy mutat valami papírt, mert kinéztem belőle, hogy hazudni fog.
- Mégis honnan? Miből? – bombázott Szabi kérdésekkel.
- Nekem nem órád van? – jutott eszembe, hogy akkor küldött egy képet a kivetítőről és az előtte magyarázó tanárról, amikor megnyomtam a leszállásjelzőt. Azóta pedig összesen, ha eltelt három perc, annyi idő alatt pedig nem ért véget az órája.
- Ja, de kijöttem, ahogyan láttam, mit írtál – magyarázta, hogy mégis miért tudott felhívni.
- És most a folyosón ordítozol? – kérdeztem tőle, mert a visszhangból ítélve, nagyon is ezt tette. Ezzel csak annyi volt a baj, hogy azt nem szerettem volna, hogy azok, akiknek a környező termekben volt órájuk, hallják a problémáimat, mert elképesztően rossz a hangszigetelése a termeknek.
- Mégis hova gondolsz? Bejöttem a budiba – válaszolta. - Na?
- Mondtam neked a faszit, aki anyám új csávója... – kezdtem bele a történetbe a legelejéről, hogy Szabi nyomon tudja követni, hogy mégis hogyan jöttem rá.
- Akihez lelépett és Blankát miatta kellett behoznod a kocsmába – vágott közbe Szabi, jelezve ezzel is, hogy tisztában van a történtekkel.
- Bisztró – helyesbítettem azért, hogy szokjam többek között én is az elnevezést, hogy nem kocsmában dolgozom.
