Mi a közös Gerdában és Gergőben?
Azon kívül, hogy ugyanarra az egyetemre járnak, ugyanabban a városban laknak, közös tesi kurzuson vesznek részt, a testvéreik legjobb barátnők, ráadásul gimnáziumi éveik alatt évfolyamtársak is voltak, körülbelül a...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Ahogy benyitottam a szobába, nem lepett meg, hogy káosz uralkodott. Pontosan erre számítottam, sőt talán még rosszabbra is. Az alapvetően kétfős szobában hárman fetrengtek, ami még így is jobb volt, mintha velem együtt, már négyen lettünk volna az apró lyukban, mert tényleg az volt. Pontosan annyi hely volt, hogy éppen elfért két személy, úgy, hogy nem kellett kerülgetniük egymást, viszont a három, vagy attól több, már komplikáltabb volt sokkal. Nem egyszer volt olyan, hogy konkrétan az ajtóban aludtam, szóval se ki, se be, nem lehetett közlekedni, mert fekvőrendőrt játszottam.
Szerencsémre nem volt kulcsra zárva az ajtó, így simán be tudtam menni, de azért vigyáztam, nehogy betörjem valakinek a fejét, ahogyan kinyitottam az ajtót. Náluk soha nem lehet tudni, hogy mik történnek, így mindig a legrosszabb opcióra kell felkészülni.
- Jézus – léptem át a felfújható matracon, magzatpózban alvó Dominik felett és az egyetlen hatalmas ablak elől, csak elrántottam a sötétítőt, hogy a szoba világos legyen.
- Miért akarsz megölni? – hunyorgott az egyik ágyon Peti, aki azon nyomban felkelt. – Még a szemem is könnyezik.
- Szabi? – vettem észre, hogy hiányzik a harmadik ember, akinek a szobában kellene lennie. Alapból Peti és Szabi laknak itt, mivel Dominik vesztett a random sorsolós játékon, így ő valami harmadéves tanárszakos sráccal lakik együtt, viszont a nap 70-80%-ában megtalálható, ebben a szobában.
- Az első emeletre ment – mormogta Peti, miközben akkorát ásított, hogy a mandulájáig le tudtam volna látni, hogyha nagyon szerettem volna.
- Mikor?
- Miután visszajöttünk – ült fel az ágyában és nekidobott egy üres vizes palackot Dominiknak, gondolom azért, hogy felkeltse őt. – Lehet, hogy azóta ott van.
- Mégis minek? – bombáztam őt újabb kérdéssel.
- Nórihoz – dobott neki még egy flakont, ezúttal dezodorosét, mert meg se moccant a csávó.
- Ki az a Nóri? – kutakodtam az emlékeim között, de még életemben nem hallottam arról, hogy Szabi bármilyen Nóriról beszélt volna, vagy egyébként bármilyen másik csajról. Ahogy ő egyszer, szintén részegen körbeírta, az életstílushoz nem való barátnő és nem is akar, mert neki nincsen rá ideje.
- Én nem tudom – vonta meg Peti a vállát. - Ismerkedni ment hozzá biztosan.
- Aha – értettem meg így már, hogy mégis miért nincsen itt.
- Valószínű elhúzódott. Ez, meg hogy nem képes felébredni?! – szörnyedt el Peti, miután már egy fél pár papucsot is nekivágott Dominiknak, de még mindig csak aludt tovább, mintha semmit nem érzékelt volna.
- Máskor is alig lehetett – juttattam eszébe Petinek, hogy ezen nem kellene meglepődnie, mert akárhány alkalommal buliztunk együtt, Dominik annyira szétcsapja magát állandóan, hogy szinte a lehetetlenséggel egyenlő az, hogy bárki is felkeltse, amíg nincsen meg a napi minimum öt óra alvása, ami alatt regenerálja magát.
