Mi a közös Gerdában és Gergőben?
Azon kívül, hogy ugyanarra az egyetemre járnak, ugyanabban a városban laknak, közös tesi kurzuson vesznek részt, a testvéreik legjobb barátnők, ráadásul gimnáziumi éveik alatt évfolyamtársak is voltak, körülbelül a...
اوووه! هذه الصورة لا تتبع إرشادات المحتوى الخاصة بنا. لمتابعة النشر، يرجى إزالتها أو تحميل صورة أخرى.
- Ajánlom, hogy most vedd fel - próbálkoztam újra azzal, hogy elérjem anyámat. Természetesen, amit Villő szólt, folyamatosan hívogattam az anyámat, amit természetesen nem vett fel. Biztos vagyok benne, hogy szándékosan ignorált újból, mert olyan nincsen, hogy órákon át csörgetem többször is, amit nemcsak kijelez a telefonja, de feltűnő is, hogy állandóan zenél vagy rezeg. Kikapcsolni biztosan állítom, hogy nem kapcsolta ki, mert nem kapcsolt szét a hívás egyszer sem, sőt még kinyomni se nyomott ki. Amikor hazaértem, mert egyből rohantam oda, leszarva, hogy nekem órára kellene mennem, mert ez most mérföldekkel fontosabb, senki nem tartózkodott otthon. Még nyomai sem voltak annak, hogy nemrégen távoztak volna el, vagy bármi hasonló, amiből következtetni tudtam volna, hogy Blanka nem ment óvodába. Mintha egyszerűen a föld nyelte volna el a húgomat is, meg a szülőmnek nevezett nőt is, aki mostanság inkább hajazott egy szeretetre kiéhezett társfüggőre, mint felelősségteljes és példamutató személyre. Így hirtelen nem is tudom megmondani, hogy volt-e már durvább húzása, amikor belépett egy friss kapcsolatba, de szerintem ennyire még sose hagyta el a valódi önmagát.
- Gyorsan tudd le, mert mindjárt egész – szólt a folyosó végére Stefi, ahol ácsorogtam, várva arra, hogy fogadják a hívásomat. A kocsmát elléptek azok a személyek, akik a hirdetésre jelentkeztek, vagyis pontosabban fogalmazva, csakis ők voltak itt, mivel még zárva voltunk.
- Hidd el, hogyha másodpercek múlva ott leszek, ugyanaz marad a helyzet, mint tíz perccel ezelőtt - morogtam és igyekeztem amennyire csak lehetett, türelmesen várni arra, hogy megszűnjön az irritáló csengő hang és a vonal létrejöjjön. – De mindjárt megyek – nyugtattam meg a lányt, hogy tartom a szavamat és segítek az emberek kiválasztásában, ha már tegnap rábeszélt.
- Na végre – szaladt ki a számon, ahogyan valahára a zöld gombra tévedt anya ujja. Szerintem csak véletlen volt.
- Valami baj van? – kérdezte anya olyan hangsúllyal, mintha csak abból az okból ostromoltam volna őt egész nap, hogy hány %-os tejet vegyek.
- Baj? – nevettem fel hihetetlenül, mert azért kell pofa hozzá, még ezt megkérdezze tőlem, teljesen ártatlanul. - Még te kérdezed, hogy baj? Hol a rohadt életben vagy Blankával? - tört ki belőlem egyből.
- Mégis, hogy beszélsz? Nem erre tanítottalak – hagyta figyelmen kívül a válaszadást, hanem a beszédstílusommal volt elfoglalva egyből. Ó, ha hallotta volna, hogy mit nyomtam le, amikor hazaérve az üres ház fogadott, hívhatta volna a papot, hogy meggyóntasson.
- Vagy inkább nem ezt tanítottam meg magamnak - szúrtam oda egyből, hiszem amikor én kisebb voltam, akkor nekem nem volt egy Helgám, hogy nézzen rá, hanem saját magamnak kellett kitalálnom mindent. Mint a biciklizést is többek között.
- Jó, hogyha már megint idióta vagy, akkor leteszem és legközelebb akkor hívj, hogyha már lenyugodtál – kente rám a hülye titulust, miközben én csak egy egyszerű választ vártam volna el, hogy ne legyenek már ilyen fiatalon vérnyomásproblémáim tőle.
