Mi a közös Gerdában és Gergőben?
Azon kívül, hogy ugyanarra az egyetemre járnak, ugyanabban a városban laknak, közös tesi kurzuson vesznek részt, a testvéreik legjobb barátnők, ráadásul gimnáziumi éveik alatt évfolyamtársak is voltak, körülbelül a...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
- Ráday tudja, hogy az apám a rektor - ültem le törülközőben a kád szélére, mert annyira idegbe tett a zh meg az apám, vagyis inkább a kettő együttesen, főleg az utóbbi, hogy inkább sztornóztam a nap hátralévő részében lévő óráimat és miután hazajöttem, elmentem futni ma már másodjára, hátha le tudom vezetni a feszültséget valamilyen szinten, de nem igazán jött össze. Még csak enyhíteni sem.
- Téged komolyan ez érdekel csak? Megszokhattad volna már, hogy Ráday olyan, mint egy nem is tudom – keresgélt valamilyen találó jelzőt a szaktársunkra Eszter a vonal másik végén. - Mint egy hangyász – jutott eszébe és hallani lehetett a hangján, hogy ez a hasonlat, amiért az egészbe jutott, rettentően feldobta. Nem tudom, hogy most mire fel ez a nagy jókedv neki, mert azért nem volt ütös, amit mondott, lehet akciós volt a narancs a sparban vagy az epres energiaital a büfében.
- Hangyász? - tettem le a telefont a mosdókagyló szélére kihangosítva, hogy a megszáradt arcmaszkomat lekaparjam a bőrömmel együtt a képemről.
- Aha, tudod, aminek olyan hosszú orra van. Na azzal szívja magába a sok infót, amit majd később felhasznál mindenki ellen – magyarázta az elméletét, hogy miért is egyenlő az exe az említett állattal.
- Jól van azért álljál le. Nem egy összeesküvés elméletről van szó, Konrád meg nem egy sorozatgyilkos - próbáltam lenyugtatni, de valahogy belelendült az exével kapcsolatos teóriák gyártásába, még jobban, mint amennyire egyébként is szokott. Megártott neki a reggeli kakaó lehet.
- Csak skizofrén - idézte fel Stefit, aki szinte minden egyes Konráddal való beszélgetésük, rendszerint előforduló veszekedésük végén ide jut ki, mivel pontosan tudja, hogy irritálja a srácot, hogyha nem létező betegségekkel ruházzák fel.
- Hogyne - hagytam rá. - Viszont hogyha nem ezzel kellene foglalkoznom, akkor mégis mivel?
- Fontosabb dolgok is vannak annál a fogyatékosnál – mondta ezt úgy Eszter, mintha tudnom kellene, hogy miről is beszélt pontosan.
- Egy példát mondj arra, ami ebben a pillanatban engem is érint - sóhajtottam egyet unottan és igyekeztem kiszedni a pofámból az összes vizes hajszálat, ami anyagmaszkom eltávolítása után, még jobban rám ragadt. Nem volt jó ötlet egyszerre zuhanyozni, hajat mosni és még „én" időt is tartani.
- Mondjuk a világ helyzete, gazdasági válságok, globális felmelegedés... - kezdett bele teljesen sablontémák felsorolásába és volt egy olyan gyanúm, hogy valamiről nagyon terelni akarja a szót. Amióta ismerem Esztert, ami nem egy új dolog, kitapasztaltam már, hogyha titkol valamit, akkor igyekszik másra terelni, amit minden ember csinál egyébként, csak ő annyira béna módon, hogy ezt már mutogatni kellene elrettentő példának.
- Oké, akkor szia - szakítottam félbe, mert a mesterséges intelligencia térnyerésénél, meguntam a felsorolását. Lehet, hogy ezeket még korábban összeírta és most csak felolvassa. - Igazán nyugodtan elmondhatod, amit tudsz Konrádról, nem hinném, hogy fel tud idegesíteni az apám után jobban.
