Mi a közös Gerdában és Gergőben?
Azon kívül, hogy ugyanarra az egyetemre járnak, ugyanabban a városban laknak, közös tesi kurzuson vesznek részt, a testvéreik legjobb barátnők, ráadásul gimnáziumi éveik alatt évfolyamtársak is voltak, körülbelül a...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
- Ha már ilyen nagyon okos vagy, akkor azt mondd meg nekem, hogy mihez kezdenék, ha bekövetkezne egy zombi apokalipszis? - húzta fel Hunor a szemöldökét kérdően, mintha valami hatalmas megoldhatatlan dolgot kérdezett volna.
- Emiatt pont neked nem kell aggódnod, ugyanis a zombik agyat esznek. Olyanod meg nincsen - közölte Stefi gondolkodás nélkül. Nem tudom elképzelni, hogy ezek ketten mégis mit művelhetnek le, hogyha egy légtérben vannak huzamosabb ideig, de lehet, hogy jobb is a világnak, ha ezt titokban tartják. Amióta a munkatársam testvére megjelent, akiről kiderült amúgy, hogy nemcsak borzalmasan szánalmas csajozós szövegekkel próbálja a másik nem érdeklődését felkelteni, ráadásul Stefivel még ikrek is. Akárhányszor megszólalt a tag, annyiszor lett beoltva a húga által, akinél azt hittem, hogy Konrád üti azt a bizonyos idegesítő szintet, de nagyon nem. Hunor még őt is felülmúlja, így Ráday csak a második helyet tarthatja fent magának.
- Minek vagyok én itt egyáltalán? - támasztotta Gerda a két kezével a fejét és csak bámult maga elé, csakúgy, mint fél órával ezelőtt is.
- Ezt én is gyakran kérdezem magamtól – érezte át Stefi a helyzetet.
- Főleg amikor nálam vagy - tette hozzá Konrád, mire a kék hajú lány vérszemet kapott. Meg tulajdonképpen az összes olyan alkalommal ez történt, amit megszólalt a srác.
- Téged meg ki kérdezett? - reflektált egyből Bogdán. Úgy éreztem magamat, mintha valami moziban lettem volna. Hozzá, úgy különösebben nem tudtam semmit se tenni a dolgokhoz, hiszen Gerda csak úgy meredt maga elé, néha - néha motyogott valamit, de amúgy teljesen magába volt fordulva, Konrád Hunorral együtt idegesítették a munkatársamat, Bálint pedig Gerdának pofázott, aki marhára nem figyelt rá, de persze nem vette a lapot, hogy tulajdonképpen a falnak beszél.
- Komolyan mondom neked, hogy kihalok ezeken - nézett végig a társaságon Szabi, aki pedig annyira jól érezte magát, hogy úgy döntött marad és nézi a kaotikát.
- Dominikhoz, azért nem érnek fel – helyeztem fel a társaságot a képzeletbeli „kiéget, ha meglátom" ranglistára, amely nem közelítette meg a dobogós helyet. Hunort elhallgatva, hogyha hosszabb ideje lenne itt, megkockáztatnám a harmadik helyet, de még kevés ehhez.
- Jó, de ő megöl, most meg szórakozom csak – mutatott rá Szabi, hogyha a haverunk beindul, abból mindig baj van, amit nekünk kell orvosolni utólag.
- Gergő, gyere már - intett nekem egy Villő, mire automatikusan odaléptem. Egészen eddig az óvodai foglalkozás folyamatban volt, ahogyan a fél szememmel figyeltem őket, hiszen a húgommal rajzolgattak, aztán utána már csak videókat néztek Nina telefonján.
- Igen? Kell valami? - álltam meg az asztaluk előtt, azonban akkor vettem észre, hogy Blanka a box középen lévő ülésén, végigfeküdve nagyban alszik már. - Most mit csináljak vele? – ütötte fel a fejemet egy újabb megoldatlan probléma. Hazavinni nem tudom, mert nem maradhat egyedül, pluszban dolgoztam is még, másik oldalról meg nyilván nem kellett volna alapvetően itt lennie Blankának, na de, hogy itt is aludjon, az már nekem is túlzás.
