Mi a közös Gerdában és Gergőben?
Azon kívül, hogy ugyanarra az egyetemre járnak, ugyanabban a városban laknak, közös tesi kurzuson vesznek részt, a testvéreik legjobb barátnők, ráadásul gimnáziumi éveik alatt évfolyamtársak is voltak, körülbelül a...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
- Kedves hallgatóim, ebben a maradék tíz percben, már nem kezdenék bele ebbe az anyagba. Következő órán, majd innentől folytatjuk. Köszönöm a megtisztelő figyelmüket - mondta a mikrofonba Dr. Rácz Béla, aki annyira a szakmája legjobbjának tartja magát, hogy nekünk kell attól katarzisba esnünk, hogy egyáltalán órát tart nekünk egy ennyire "tapasztalt" ember. Én inkább önimádó szemétnek jellemezném, hiszen hiába mondja azt, hogy bármilyen kérdésünk van, azt nyugodtan tegyük fel, úgyis az lesz a rá válasza, hogy ez egy alap dolog, szégyen, hogy itt ülünk már harmadik éve, de még mindig nem vagyunk képesek arra, hogy önmagunktól kinyissuk azt a rohadt tankönyvet és a Polgári Törvénykönyvet áttanulmányozási célból, nem tudja, hogy mégis hogyan jutottunk el idáig, bezzeg ha rajta múlt volna, akkor a fele társaság nem ücsörögne itt és így tovább és így tovább. Szóval nem érdemes tőle semmit se kérdezni, mert csak szapulni fog minket, hogy mennyire szar az évfolyamunk. Szegény lelkem, hogyha látná egyáltalán az alattunk járókat, lehet már nem itt pofázna nekünk, hanem kritikus állapottal feküdne a sürgősségin. Nem tudom, hogy melyik opcióval járnánk jobban: vele vagy az utódjával, tekintve, hogy a tanszéken hasonló kaliberű alakok garázdálkodnak. A lehető legjobb az lenne neki is, meg persze nekünk is, abszolút elválnának az útjaink, amelyek remélhetőleg soha nem fogják egymást ismételten keresztezni.
- Ideje lenne felkelni - löktem meg a mellettem ülő Bálint karját, aki az óra felénél megunta Bécikém hangját és úgy döntött, hogy egy kis délutáni sziesztát tart, így a keskeny padra hajtva a fejét, a karját párnaként használva, egyszerűen kivonta magát a forgalomból. Mondjuk azt nem tudom, hogy mennyire lehetett mély alvás, hiszen a palinak mániája, akkorákat random beleüvölteni a mikrofonba, amitől csoda, hogy a holtak nem élednek újjá.
- Fúúú, te - emelte meg lassan a fejét és arcán meglátszódott a pulóverének gyűrődései. - Akárhányszor elaludtam volna, mindig Dr. Bubó arca jelent meg, ahogy megvág a vizsgám – dörzsölte meg a szemeit, miközben hatalmasat ásította.
- Hát, hogyha így folytatod, nem álom lesz - dünnyögte Konrád, aki szintén marhára élvezte ezt az órát. Még az elején próbált jegyzetelni, aztán Bálint elesése után egy kicsivel, ő se bírta tovább és felirattal kezdett el sorozatot nézni. Ezzel teljesen egyedül maradtam, mivel Eszter nem tolta be a képét, így nekem kellett jegyzetelnem mindenki helyett is.
- Hogyha átmentem már egyszer Polgári Jog I -en, akkor ez a csicska tárgy már nem gátol meg. Még ha bele döglök is meglesz - tápászkodott fel a kényelmetlen székről, majd a tollát rácsíptette a füzetére, aminek a tartalma kimerült a tárgy címében és az oktató nevében. Meg merem kockáztatni azt is, hogy ugyanezt a füzetet hordja magával már évek óta, de lehet jövőre is megteszi.
- Azért én nem lennék ebben olyan biztos - néztem hátra egyetlen pillanatig, hogy megbizonyosodjak arról, hogy ők is jönnek és nem csak magammal beszélgetek, miközben a célba vettem a kijáratot, hogy megszabaduljak a pokoltól.
