Mi a közös Gerdában és Gergőben?
Azon kívül, hogy ugyanarra az egyetemre járnak, ugyanabban a városban laknak, közös tesi kurzuson vesznek részt, a testvéreik legjobb barátnők, ráadásul gimnáziumi éveik alatt évfolyamtársak is voltak, körülbelül a...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Nem tudom, hogy mikor volt utoljára, amikor ennyire rossz idő alatt futottam le a szokásos útvonalat, amivel minden reggeleimet indítottam, de a mai, valami extrém módon borzalmas eredmény lett.
Lehet hozzájárult az, hogy hiába volt a fülemben füldugó, sőt még Andor fülvédőjét is megkerestem, amit mindig akkor visel, amikor láncfűrésszel dolgozik valamin, vagy nem tudom, hogy ezt mégis hogyan szokták mondani, de lényeg, hogy még azt feloperáltam a fejemre, de akkor is hallottam Fülöp kedd éjszakai dorbézolását, amivel csak annyi volt a problémám, hogy attól még, hogy ő nem kel másnap hajnali ötkor, nekem kellett. Ehhez hozzátett, hogy a hátam rendesen beállt reggelre, mivel ebben a szar zajszűrőben nem igazán lehet kényelmesen aludni, vagy legalább forgolódni. Vagyis lehetséges, csak olyan baromira kényelmetlen, mint Luca platformos cipője, ami igaz, hogy baromi jól néz ki, csak a nap végére háromszorosára dagad be a viselésétől az ember lába.
Pluszba rátett még a helyzetre, hogy amikor botorkáltam ki a fél-sötétben a folyosón, átestem a földön alvó Fülöpön, aki szerintem észre se vette, hogy a hátára térdeltem teljesen véletlenül, mert mozdulatlanul feküdt továbbra is, a fejére tett napszemüvegben.
A lábammal berúgva az ajtót, ugyanolyan csend fogadott, mint amikor elmentem egy órával ezelőtt. Luca még aludt gondolom, Fédra itthon se volt, ahogy anya és a mostohaapám, Andor se, Fülöp meg ki tudja, hogy él - e egyáltalán. Nagyon ritka az, hogy majdnem egy órán keresztül futok, szóval a mai teljesítményem egy nagy szégyen, pláne amikor felírtam a naptárban. Mit ne mondjak nagyon jól mutat a fél óra, esetenként huszonöt perc után egy laza hatvanas. Alapból örülnöm kellene annak, hogy képes vagyok rávenni magamat, hogy elmenjek egyáltalán futni, nem pedig magas elvárásokat felállítani magammal szemben. Állított jó páran mások, amiket, ha akarnék se tudnék nemhogy megugrani, de még meg sem közelíteni sem. Na, de mindegy is, mert még a végén olyan személyeket vonzok be, pusztán a gondolataimmal, akiket nagyon nem volna szabad.
Egy gyors zuhanyzással egybekötött hajmosás után, turbánnal a fejemen felkaptam egy rózsaszín leggingset és egy fehér ujjatlant, ami tökéletesen rikító szettnek bizonyult, amíg itthon vagyok és körülbelül átrámolom az egész házat, amit Fülöp egészen biztosan nem fog megcsinálni, sőt Luca se szerintem, pedig ma jön haza Fédra, akinek a jelenlétéről meg fogalmam sincs, hogy mégis kinek passzolhatta le az az idióta, de lehet addig jó mindenkinek, amíg nem tudom. Az kellene még nekünk, hogy anyáék visszajöjjenek hamarabb és egy konkrét fertővel találják szembe magukat. Igaz, hogy fogadalmat tettem, miszerint én biztosan nem fogok takarítani az elvetemedett bátyám után, amihez nagyjából tartottam is magamat, merthogy a bútorok visszatologatásához és az összes, biztonságok helyre elpakolt tárgyaknak az eredeti helyére való visszahelyezésben nem vagyok hajlandó részt venni. Azért még az én, évi kettő létszámban maximalizált jócselekedet limitemnek is vannak eléggé húzós határai, hogy mire igen és mire semmiképp nem terjedhetnek ki.
