Mi a közös Gerdában és Gergőben?
Azon kívül, hogy ugyanarra az egyetemre járnak, ugyanabban a városban laknak, közös tesi kurzuson vesznek részt, a testvéreik legjobb barátnők, ráadásul gimnáziumi éveik alatt évfolyamtársak is voltak, körülbelül a...
Ups! Gambar ini tidak mengikuti Pedoman Konten kami. Untuk melanjutkan publikasi, hapuslah gambar ini atau unggah gambar lain.
Nincsen rosszabb annál, amikor sehogy se érzed magadat és legszívesebben semmit se csinálnál.
A tegnap esti agymenésem eléggé megtette a hatását egy kis időre, egészen addig, ameddig, amíg Balla Gerda bele nem rondított az ideiglenes gondűzésembe. Mintha nem lettem volna tisztában azzal, hogy attól még, hogy alkoholt juttatok a szervezetembe, nem lesz minden jó hirtelen. De egy kicsit elszakadni a valóságtól igazán rám fért már.
Miután Gerda jól elmondta a véleményét és elment, ezerrel pörgött az agyam, már amennyire a vodka után képes volt és dolgoztam fel, amiket a fejemhez vágott. Akármennyire is nehezemre esett, de be kellett vallanom, hogy valamennyire igaza volt. Nem várta el tőlem senki, hogy mások problémáját én oldjam meg, hanem saját magammal toltam ki, amiért a saját bajomnak tulajdonítottam. Elvégre mégis mit tudnék én kezdeni azzal, hogy anya milyen műszakban dolgozik? Vagy, hogy mennyi időt tölt itthon? Semmit sem. Az, hogy kikkel tölti az idejét, hogy újabb hibát fog elkövetni ezzel az Attilával, szintén nem az én dolgom, mert jobban belegondolva a viselkedésem miatt töltenek el most is több időt.
Lehetséges, hogyha máshogy közelítettem volna anyám felé, hogy beszéljük meg, hogy nem oké az, hogy ennyire leszar minket, jobb eredményt produkált volna? Meglehet.
Ha Adrit nem szerettem volna mániákusan távol tartani magamtól, lehet még jobb helyzetbe is kerültem volna, sőt még a kapcsolatunk sem indul meg a lejtőn? Valószínűleg.
Akkora egy barom állatnak éreztem magamat, mint nagyon ritkán, amiért ennyire magamnak okoztam tulajdonképpen a bajokat és igazából másokat okoltam a hülyeségeim miatt, hogy az már fájdalmasabb volt, mint a fejfájásom. Pluszba még vérig sértettem Gerdát is, aki meg végképp nem ártott nekem semmit, hanem kihúzott a szarból, amikor szükségem volt rá. Hát ezt jól megcsináltam.
Könnyű egymás hátára halmozni a sok szart, viszont eltakarítani úgy, hogy senki ne sérüljön, már jócskán nehezebb.
Anyával még egyszerűbben is tudok békülni, na de Adri már más kérdés. Igaz, ő sem egy tipikus haragtartó ember, de vele nem lesz elég az, hogy felhívom és elmondom, hogy idióta vagyok, neki egy gesztus kell. Én pedig tudom is, hogy milyen méghozzá.
A telefonomat lehúzva a töltőről, ami azt sem tudom, hogy hogyan került oda, mert én nem nyúltam hozzá az teljesen biztos, Adri nevét megnyitva, írtam neki egy üzenetet, hogy jöjjön le a buszmegállónkig. Pontosan tudtam, hogy másodpercek múlva jönni fog a válasz, hiszen ő szinte függője már a közösségi médiának. Főleg, hogy csütörtök révén összesen kettő darab dögunalmas órája, vagy annak a vége volt és ilyenkor azzal szórakozik, hogy ruhákat nézeget a neten, hogy bővítse a miket kell vennie listát.
Még vártam a válaszára, kemény 1 percet, ami annyi volt bőbeszédűen, hogy "jó, indulok", körbenéztem a lakásban, hogy felmérjem mégis mit műveltem le az éjszaka folyamán. Azonban legnagyobb meglepetésemre egyik szobában sem fogadott olyan állapot, ami bármilyen jelet is adott volna annak, hogy berúgtam, mint a rohadt élet. Minden a helyén, semmi szétdobálva, pedig mielőtt elmentem volna a belvárosba, emlékszem, hogy felborítottam egy képkeretet, így tiszta szilánk volt a folyosó egy része, de nem tudott érdekelni, mert a lehető leghamarabb akartam eljutni itthonról. Viszont ennek semmilyen árulkodó nyoma nem volt, sőt még a kuka sem mutatta, hogy véletlenül eltűnt a fél literes pálinkás üveg a konyhaszekrény aljából. Gerda konkrétan patika rendet rakott. Egyetlen valamin akadt csak meg a szemem, ahogyan bementem a fürdőbe, hogy megmossam az arcomat hideg vízzel, hátha magamhoz térek, ami pedig egy lila felső volt belehajítva a kádba.
