Mi a közös Gerdában és Gergőben?
Azon kívül, hogy ugyanarra az egyetemre járnak, ugyanabban a városban laknak, közös tesi kurzuson vesznek részt, a testvéreik legjobb barátnők, ráadásul gimnáziumi éveik alatt évfolyamtársak is voltak, körülbelül a...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Esküszöm, hogy szerezni fogok egy pórázt vagy valami sokkolót, amit az anyámra operálok, mert azt nem hiszem el, hogy nemcsak vak, hanem süket is legyen valaki. Azt nem hallani a saját fiától, hogy üvöltök, totális elmebetegnek kinéző módon utána, hogy "Natasa", még csak nem is csak azt, hogy anya, már egy bizonyos szintet átlép. Értem én, hogy szereti, ha fiatalnak nézik, utálja, ha lecsókolomozzák és nem akarja, hogy elrontsam a randiját, vagy tudom is én, hogy az ő korában hogyan nevezik ezt a találkozót, de akkor is a gyereke vagyok, akit éppenséggel ignorált tegnap este óta. Bezzeg, hogyha én tettetném magamat alkalmi süketnek, egyből fel lenne háborodva, hogy mégis milyen viselkedés az, amit megengedek magamnak vele szemben.
- Ajánlom, hogy otthon legyél, mire én odaérek – adtam fel az üldözését valami fehérneműbolt előtt, hiszen ez az egész jelenet, ahogyan loholok kiabálva a saját anyám után, pontosan olyan volt, mint egy harmadrangú színészekkel felturbózott kegyetlen rossz és erőltetett vígjáték egyik mozzanata, amin az ember már csak azért nevet, hogy minél hamarabb vége legyen. A valóságban viszont semennyire nem voltam képes ezen nevetni, hogy ennyire képtelen legyen kettéválasztani dolgokat egymástól valaki.
Magamban morgolódva fordultam vissza, hogy visszamenjek az üzletbe és megpróbáljak jó pofát vágni mindenhez. Nem tudom, hogy mégis mivel érdemeltem ki, hogy ennyire verjenek az égiek, de kezdenek túlzásba esni, hogyha nem az a céljuk, hogy a zártosztályra juttassanak. Viszont, ha igen, akkor nagyon jó úton haladnak afelé.
- Na mi az? Ennyi volt, hogy leüvöltöd a fejét? - lepődött meg Gerda, amikor látta, hogy visszatértem az üzletbe. Ő ugyanannál a polcnál hajtogatott továbbra is, amikor itt hagytam, Adri pedig továbbra sem volt látótávolságban, valószínű, hogy beszippantotta a flitterek világa.
- Nyilván nem ültek be, hanem csak elvitelre kérték és mire odaértem már a mozgólépcsőn mentek le – vázoltam fel az elmúlt percek eseményeit neki.
- Mi? Hogy lehetsz ennyire szerencsétlen? Csak szembe kellett átmenni - nézett ki az üvegablakon, hogy felmérje a távolságot, ami nem lehetett több 200 méternél.
- Azt észrevetted, hogy nem vagyok egy Pókember, hogy átugorjak a másik oldalra? - utaltam arra, hogy a szar kör alakú elrendezés miatt, hiába közel van, mégis menni kell egy kerülőt. Nem értem, hogy az ehhez hasonló kialakítás miért praktikus, amikor nyomorognak a folyosón az emberek, de biztos erre volt anyagi keret meg koncepció. - Olyan hülye kérdéseid vannak.
- Ameddig falatok neked, addig azt kérdezek, amit csak akarok – vonta meg a vállát Gerda, afféle nemtörődöm stílusban.
- Tényleg - jutott eszembe a falazásról a barátnőm. - Adrit nem láttad?
- Látni láttam már nem is egyszer... – közelítette meg rettentő távolról a választ, mire csak lehunytam egy pillanat erejéig a szememet, hogy lenyugtassam magamat.
