Dawson & Beckett

7. Rész

- És, mit terveztél mára? 

A megszokott jegeskávémmal a kezemben várakoztam a forgatási helyszínen már órák óta, amikor végre elengedték a színészeket. Vagy legalábbis párat. 

- Van elképzelésed arról, hogy mikor keltem? - sóhajtott fel fáradtan, majd felkapott egy palack hideg vizet a földről. 

Sebastian teljesen izzadt volt, bár nem különösen lepett meg, elvégre a tűző napon forgattak, a nyár egyik legmelegebb napján. Ráadásul amióta én ott voltam, azóta legalább hatszor próbáltak meg felvenni egy olyan jelenetet, ahol futniuk kellett. Eléggé kimerítő lehetett. 

- Pontosan tudom, hogy mikor kelhettél, tekintve, hogy reggel hétkor már kint kínoztál a parkban - emlékeztem vissza a reggeli futásnak nem nevezhető, de valami ahhoz hasonló tevékenységünkre. 

Ez volt a harmadik alkalom, hogy elmentem vele reggel futni, és még nem sikerült megszeretnem. Se megszoknom. És ezen Sebastian sem segített. 

- Oké, akkor vedd hozzá, hogy azóta eltelt jópár óra, és én dolgoztam - kortyolt bele a vízbe, majd látszott az arcán a megkönnyebbülés. 

- Ki mondta, hogy én nem dolgoztam? - vontam fel a szemöldököm.

- Az, hogy ihletet kerestél a következő blogposztodhoz, nem számít munkának - rázta meg a fejét.

- De akkor igen, hogyha ezzel keresem a kenyeremet - húztam mosolyra a számat, majd én is beleittam a jegeskávémba.

Az elmúlt három napban minden nap voltam bent legalább egy fél órát a forgatáson, nem mindig Sebastian miatt. Sokkal inkább, mert apám úgy gondolta, hogy szeretne szemmel tartani, így kérte a segítségemet. Őszintén, halvány lila gőzöm nem volt arról, hogy miben tudnék segíteni neki, de beleegyeztem. 

- Szóval, nem terveztél mára semmit? - kérdezte kissé elszomorodva. 

Sebastiannak érdekes ötletekkel tudott feljönni, és meglepően jó volt a humora. Jól éreztem magam a társaságában és legnagyobb meglepetésemre, vártam a találkozásainkat. Tényleg kezdtünk barátok lenni. 

- Amire gondoltam, ahhoz már túl késő van - nézett a már sötétedő égre. - Úgyhogy azt majd máskor. Viszont ha van valami ötleted, akkor örömmel...

Pár másodpercig gondolkodtam, majd felcsillant a szemem. Ezt ő is észrevette.

- Nem megyünk szórakozóhelyre. - jelentette ki, de csak leintettem.

- Nem is az volt a tervem.

- Akkor? - nézett rám érdeklődve, miközben felemelte a cuccait, és elindult a legközelebbi épület felé. 

Én is felálltam, és utána indultam. 

- Idefelé jövet láttam egy új cukrászdát. Nemrég nyithattak, és gondoltam ha más nem, akkor oda bemehetnénk. - vontam meg a vállam.

- Nem hangzik rosszul - ismerte el, majd amikor az épület elé értünk beletúrt a zsebébe, és kivett egy kulcscsomó szerű valamit. - Ez a kocsikulcsom, itt parkolok nem messze. Nekem még le kell zuhanyoznom, meg összeszednem pár dolgot, de pár perc és ottvagyok. Addig ülj be. 

Elvettem a kezéből a kulcsot, és elindultam a mutatott irányba. Odaérnem viszont már nem igazán sikerült. 

- Maya, gyere - hallottam apám hangját a parkoló másik feléből.

Sóhajtva indultam felé, de a legkevésbé sem olyan szándékkal, hogy hazamenjek vele. 

- Igen? - vontam fel a szemöldököm amint elé értem.