Dawson & Beckett

1. rész

- Tíz másodperc adásig! - szólt be a hang utoljára, majd becsukta maga mögött az ajtót. 

Charlie igazgatott még pár dolgot, majd amikor zöldre váltott lámpa leállította a zenét és beleszólt a mikrofonba. 

- Hello mindenkinek, itt Charlie Rovall, ez pedig mindenki kedvenc rádiója! - már annyiszor mondhatta be ugyanazt, hogy szerintem álmában is ezt mondogathatja - És egy különleges vendég van itt velem!

Fél szemmel rám nézett, arra számítva, hogy esetleg az utolsó utáni pillanatban meggondoltam magam. De nem tettem, így óvatosan bólintottam.

- Egy olyan személyt köszönthetek itt, akit már egy ideje próbálok rávenni, hogy fogadja el a meghívásomat, és végre sikerült - beszélt a mikrofonba, nekem pedig kezdett összeszűkülni a gyomrom. Talán mégsem volt jó ötlet elfogadni Charlie ajánlatát. - Hölgyeim és Uraim, Maya Dawson!

- Örülök, hogy itt lehetek - mosolyodtam el, annak ellenére, hogy tudtam a hallgatók nem látják. - Már amúgy is ideje volt elfogadnom az ajánlatod, és hogy újra meghívtál, emlékeztetett az ígéretemre.

- Emlékszem, amikor utoljára találkoztunk, éppen indulni készültél Európába néhány hónapra. - folytatta Charlie - Azóta ha jól tudom, akkor már több helyen is voltál.

- Igen, Európa után visszajöttem Amerikába és Kaliforniában maradtam egy ideig - válaszoltam visszaidézve az időszakot.

- Mielőtt rátérnénk erre a témára, kicsit elmagyaráznád, hogy pontosan mit is jelent ez a nomád életmód, amit már lassan két éve folytatsz? - Charlie természetesen pontosan tudta mit jelent, de a hallgatóknak meg kellett magyaráznom.

- Röviden abból élek, hogy utazok a világban és erről írok cikkeket, illetve ajánlok az embereknek helyeket, hogy hova menjenek nyaralni. Megvan az előnye és a hátránya is, én viszont nagyon szeretem...

- Egész életedben utaztál, így nem is tudtad volna elképzelni magad egy irodában, igaz? - kérdezte Charlie mosolyogva.

- Az igazság az, hogy nem utaztam egész életemben. Igaz, hogy az apám sok helyre elvitt, mégsem teljesen ebben nőttem fel. Abban viszont nem tévedsz, hogy nem bírnám egész nap egy irodában bezárva. - válaszoltam nyugodtan.

Egy ideig még erről kérdezgetett Charlie, illetve a korábbi utazásaimról, majd szóba került Kalifornia is. Az a téma, amit egyáltalán nem akartam, hogy szóba kerüljön.

- Szóval ha jól hallottam, akkor édesapád legújabb filmjének forgatásán is jelen voltál. - kezdett bele kissé izgatottan, hiszen ő maga sem tudta még, hogy mit fogok mondani.

- Igen, ez igaz. - bólintottam.

- Azt esetleg elárulhatod, hogy miért is voltál ott?

- Azon kívül, hogy szerettem volna meglátogatni apámat az egyik utolsó filmjének rendezése közben? - vontam fel a szemöldökömet viccelődve - Apám szólt, hogy egy-két képre szüksége lenne, amelyeket még Alaszkában fotóztam, utána pedig bevont a film dolgaiba, egy kicsit talán még a rendezésbe is.

- Szóval mondhatjuk, hogy elég sokat tudsz a filmről.

- Igen, technikailag tisztában vagyok a cselekménnyel, viszont megígértem mind az apámnak, mind a színészeknek, hogy nem fogok senkinek semmit mondani róla. - közöltem tettetett szomorúsággal.

- Igazán sajnálatos - ismerte el Charlie - De ha már a színészeknél tartunk, pár hónappal ezelőtt pletykák röppentek fel rólad és a film egyik főszereplőjéről, Sebastian Beckett-ről. Többen is láttak titeket együtt, méghozzá nem is egyszer az elmúlt fél év folyamán.